*Kata szemszöge*
Nem hiszem el, hogy
ezekből a képekből ekkora baj lett. Miért kell mindig mindenkinek beleszólnia
abba, hogy mit csinálok? Úgy is hazamegyek este Ott sokkal jobb lesz. Még ma
befejezzük a film maradék részét és már indulok is. Egyedül csak Niall tud a
tervemről. Megkértem rá, ne szóljon senkinek, majd megtudják, mielőtt elmegyek.
Szerencsére tartotta a száját.
A stúdióban már mindenki
izgul. Igen az utolsó jeleneteknél van mindig a legnagyobb stressz. Szokás
szerint, ilyenkor rontja el mindenki és egy jelenetet vagy százszor kell
felvenni. A csapó hangja már kezd idegesítővé válni. Folyton csak ezt mondja:
- „Utolsó jelenet, csapó
1” vagy, „Utolsó jelenet, csapó 30”! A próba nem megy jól. Mindenki összevissza
beszél. Kristóf ideges, fél, hogy nem lesz meg a film. Én nyugtatom, miközben
Harry pillantása egyfolytában rajtam van. Ne törődök vele. A következő
jelenetet én rontom el és leordítják fejemet. Szép nyugodta újrakezdem, ezen túl már sikerül
és haladunk tovább. Öt óra múlva már végzünk is. Mindenki elfáradt.
Most rajtam van a sor,
hogy elmondjam, mindenkinek hazamegyek. Már amúgy is hiányoznak a barátnőim, a
családom, és a nem rég felfedezett családom. Jajj, ne! Harry közeledik felém.
- Kata! –szólít meg és
felkapom fejemet. – Arra gondoltam… szóval… este ráérsz? –kérdezi, és most minden
összekavarodik előttem. Nem tudok semmire sem figyelni. Levegőt alig kapok, és
a levegő kezd felforrósodni. Csak állok ott, mint egy bolond és levegő után kapkodok,
de nem találok sehol. A hangok összefolynak, a környezetem kezd elfeketedni,
aztán nehéznek érzem lábaim, majd csak annyit érzek, valaki elkap.
Arra kelek, hogy valami
hideg van a fejemen. Olyan hideg, hogy azonnal le is dobom magamról. Hirtelen
valaki felsóhajt és magához ölel. Az illata ismerős. Kinyitom, szemeimet, majd
két aggódó, zöld szempárral találom szembe magam. Próbálok visszaemlékezni, mi
történt, de nem megy. Azt viszont nem tudom, miért vagyok még mindig itt, ahelyett,
hogy otthon lennék.
- Jól vagy? –kérdezi Harry.
- Persze, de mi történt? -
válaszolok, még egy kicsit kómásan.
- Csak elájultál, de
biztos jól vagy? És miért van becsomagolva a bőröndöd? Hova akartál menni? –
kérdezte egyre idegesebben.
- Csak haza!
- De már itthon vagy!
- Nem! Vissza,
Magyarországba. – mondtam, mire elengedett. Szeme szomorúságot tükrözött, majd
kiment.
Helyét Zayn vette át, aki
teljesen megértette mit érzek, és miért akarok elmenni, de még egyelőre ne
engedett el.
Mikor lementem, mindeni lent
volt. Még Ő is. Bementem a konyhába és felhívtam régen nem látott barátnőimet.
Remélem, még szóba állnak velem. Pechemre egyikőjük sem vette fel. Mikor
megfordultam Harry állt mögöttem és engem nézett.
- Ráérsz este? –kérdezte és
gyorsan odajött hozzám. Ezt kérdezte, mielőtt elájultam volna. Gondolom, nem akarta,
hogy megint megtörténjen. Ő csak várakozóan nézett rám, mire bólintottam. – És eljössz
velem vacsorázni? –kérdezte, mire rábólintottam. Legyen! Úgy se úsznám meg!
Jobb, most, mint máskor. Mosolyogva megölelt, majd elhagyta a konyhát. Most akkor
kereshetek valami ruhát, ami megfelel a célra.
Már két órája keresgélek
a ruháim között, és nem találok semmit. Lentről egy lány hangot hallok, és
mikor felismerem, boldogan rohanok le és ölelem meg. Mikor elengedem,
felrángatom magammal, sűrű elnézéseket kérve Zayn-től, aki végre láthatja
barátnőjét, erre én ellopom tőle.
- Perrie segítened kell! Harry
elhívott vacsorázni, és már két órája szenvedek azzal, hogy mit vegyek fel.
Légyszi segíts! –mondtam kétségbeesetten, és leültem az ágyamra.
- Persze, ez természetes,
hogy segítek. De szerintem menjünk el valahová nézelődni!- ajánlotta én meg
azonnal beleegyeztem.
Lementünk a lépcsőn,
Perrie odament barátjához, valamit a fülébe súgott, bólintott, majd elmentünk.
A közeli plázába mentünk, ahol sok ruhabolt van. Már vagy a harmadikból jövünk
ki és még mindig nem találtunk semmit. Megyünk tovább, majd bemegyünk a negyedik
boltba. Ott azonnal kiszúrtam vagy három ruhát Fel is próbáltam őket- Mindegyik
nagyon tetszett rajtam, de nem akartam mind megvenni. Perrie sem tudott dönteni,
melyik lenne a legjobb, ezért néztünk még, hátha valami jobban tetszik és akkor
el lenne döntve. Pár perc múlva Perrie mutatott egy ruhát, ami nagyon tetszett.
A hátán ki volt vágva egy szív, és az egész ruha piros volt. Nagyon tetszett. a ruhám:
Hazaérve gyorsan
megcsinálta a hajamat, kisminkelt, majd felöltöztem. A ruhához illő ékszereket
felvettem, majd egy piros magas sarkú cipőt és már kész is voltam. Harry már
türelmetlenül kiabált fel hozzánk sokszor, de most végre kinyitottam az ajtót
és lementem hozz- Ő csak tátott szájjal nézett engem. Ezután kimentünk az ajtón
és beültünk egy kocsiba. Vajon minden elölről fog kezdődik?
köszi :) hát, egyszer minden blognak vége lesz.de ha ezt befejezem, akkor elkezdek egy másikat :) sőt, az Alive-ra kérek inkább máshonnan fejlécet, mert ahonnan rendeltem, még mindig nem kaptam, pedig december végére ígérték
VálaszTörlés