41. rész

*Kata szemszöge*

Nem hiszem el, hogy ezekből a képekből ekkora baj lett. Miért kell mindig mindenkinek beleszólnia abba, hogy mit csinálok? Úgy is hazamegyek este Ott sokkal jobb lesz. Még ma befejezzük a film maradék részét és már indulok is. Egyedül csak Niall tud a tervemről. Megkértem rá, ne szóljon senkinek, majd megtudják, mielőtt elmegyek. Szerencsére tartotta a száját.

A stúdióban már mindenki izgul. Igen az utolsó jeleneteknél van mindig a legnagyobb stressz. Szokás szerint, ilyenkor rontja el mindenki és egy jelenetet vagy százszor kell felvenni. A csapó hangja már kezd idegesítővé válni. Folyton csak ezt mondja:

- „Utolsó jelenet, csapó 1” vagy, „Utolsó jelenet, csapó 30”! A próba nem megy jól. Mindenki összevissza beszél. Kristóf ideges, fél, hogy nem lesz meg a film. Én nyugtatom, miközben Harry pillantása egyfolytában rajtam van. Ne törődök vele. A következő jelenetet én rontom el és leordítják fejemet.  Szép nyugodta újrakezdem, ezen túl már sikerül és haladunk tovább. Öt óra múlva már végzünk is. Mindenki elfáradt.

Most rajtam van a sor, hogy elmondjam, mindenkinek hazamegyek. Már amúgy is hiányoznak a barátnőim, a családom, és a nem rég felfedezett családom. Jajj, ne! Harry közeledik felém.

- Kata! –szólít meg és felkapom fejemet. – Arra gondoltam… szóval… este ráérsz? –kérdezi, és most minden összekavarodik előttem. Nem tudok semmire sem figyelni. Levegőt alig kapok, és a levegő kezd felforrósodni. Csak állok ott, mint egy bolond és levegő után kapkodok, de nem találok sehol. A hangok összefolynak, a környezetem kezd elfeketedni, aztán nehéznek érzem lábaim, majd csak annyit érzek, valaki elkap.

Arra kelek, hogy valami hideg van a fejemen. Olyan hideg, hogy azonnal le is dobom magamról. Hirtelen valaki felsóhajt és magához ölel. Az illata ismerős. Kinyitom, szemeimet, majd két aggódó, zöld szempárral találom szembe magam. Próbálok visszaemlékezni, mi történt, de nem megy. Azt viszont nem tudom, miért vagyok még mindig itt, ahelyett, hogy otthon lennék.

- Jól vagy? –kérdezi Harry.

- Persze, de mi történt? - válaszolok, még egy kicsit kómásan.

- Csak elájultál, de biztos jól vagy? És miért van becsomagolva a bőröndöd? Hova akartál menni? – kérdezte egyre idegesebben.

- Csak haza!

- De már itthon vagy!

- Nem! Vissza, Magyarországba. – mondtam, mire elengedett. Szeme szomorúságot tükrözött, majd kiment.

Helyét Zayn vette át, aki teljesen megértette mit érzek, és miért akarok elmenni, de még egyelőre ne engedett el.

Mikor lementem, mindeni lent volt. Még Ő is. Bementem a konyhába és felhívtam régen nem látott barátnőimet. Remélem, még szóba állnak velem. Pechemre egyikőjük sem vette fel. Mikor megfordultam Harry állt mögöttem és engem nézett.

- Ráérsz este? –kérdezte és gyorsan odajött hozzám. Ezt kérdezte, mielőtt elájultam volna. Gondolom, nem akarta, hogy megint megtörténjen. Ő csak várakozóan nézett rám, mire bólintottam. – És eljössz velem vacsorázni? –kérdezte, mire rábólintottam. Legyen! Úgy se úsznám meg! Jobb, most, mint máskor. Mosolyogva megölelt, majd elhagyta a konyhát. Most akkor kereshetek valami ruhát, ami megfelel a célra.

Már két órája keresgélek a ruháim között, és nem találok semmit. Lentről egy lány hangot hallok, és mikor felismerem, boldogan rohanok le és ölelem meg. Mikor elengedem, felrángatom magammal, sűrű elnézéseket kérve Zayn-től, aki végre láthatja barátnőjét, erre én ellopom tőle.

- Perrie segítened kell! Harry elhívott vacsorázni, és már két órája szenvedek azzal, hogy mit vegyek fel. Légyszi segíts! –mondtam kétségbeesetten, és leültem az ágyamra.

- Persze, ez természetes, hogy segítek. De szerintem menjünk el valahová nézelődni!- ajánlotta én meg azonnal beleegyeztem.

Lementünk a lépcsőn, Perrie odament barátjához, valamit a fülébe súgott, bólintott, majd elmentünk. A közeli plázába mentünk, ahol sok ruhabolt van. Már vagy a harmadikból jövünk ki és még mindig nem találtunk semmit. Megyünk tovább, majd bemegyünk a negyedik boltba. Ott azonnal kiszúrtam vagy három ruhát Fel is próbáltam őket- Mindegyik nagyon tetszett rajtam, de nem akartam mind megvenni. Perrie sem tudott dönteni, melyik lenne a legjobb, ezért néztünk még, hátha valami jobban tetszik és akkor el lenne döntve. Pár perc múlva Perrie mutatott egy ruhát, ami nagyon tetszett. A hátán ki volt vágva egy szív, és az egész ruha piros volt.  Nagyon tetszett.  a ruhám:

Hazaérve gyorsan megcsinálta a hajamat, kisminkelt, majd felöltöztem. A ruhához illő ékszereket felvettem, majd egy piros magas sarkú cipőt és már kész is voltam. Harry már türelmetlenül kiabált fel hozzánk sokszor, de most végre kinyitottam az ajtót és lementem hozz- Ő csak tátott szájjal nézett engem. Ezután kimentünk az ajtón és beültünk egy kocsiba. Vajon minden elölről fog kezdődik? 

40. rész Visszaszerzem

Úristen! Már a 40. résznél tartok. Nagyon köszönöm szépen, azoknak akik kommenteltek nekem, ez nagyon jól esett! A blog nem tusom, még hány részes lesz, de valószínűleg hamarosan véget ér. Nem is húzom tovább az időt!  Jó olvasást!

Az aláírások kiosztogatása után, a fiúk leültek az asztalhoz. Harry, szemét a pincér fiún legeltette és közben forrt a dühtől. Ránézett a gofrimra, majd rám. Gúnyosan elvigyorodott, majd tekintetét elkapta rólam. Most mi van? Nem én közeledtem a fiúhoz!

Mintha csak tudná, hogy róla van szó, megjelent és felvette a rendeléseket. Éreztem magamon a tekintetét. A rendelések felvétele után, elment.

Pár perc múlva kihozták a kajákat. Niall szinte az egész éttermet megrendelte, annyi kaja volt előtte.  Azt nem tudom, hogy csinálta, de hamarabb megengedte, mint mi. Igen, én a szív alakú gofrimat ettem, és meg kell, mondjam, nagyon finom volt.

Fél óra múlva, végre végeztünk. Hazaindultunk.

A szobámba beérve, ledőltem az ágyamra és gondolkoztam. Harry ma nagyon fura volt. A pincérfiú, akinek mellesleg még csak a nevét sem tudom, megadta a számát, amit Göndörkém azonnal szét is tépett. A gondolkodásomat bátyám hangja zavarta meg.

- Kata, jött egy leveled! – mondta, majd kinyitotta az ajtót és odaadta nekem, majd ki is ment. Ez az! Végre megkaptam a képeket. Igaz, ez már nem aktuális, de azért odaadom neki. És még naptárrá is megcsinálták. A borítékban olyan képek vannak, amiket egy pofi fotóssal csináltattam, mikor még együtt voltunk Harry-vel. A legtöbb fehérneműs és bikinis kép, de van benne olyan is, ahol nincs rajtam ruha, de takarók eltakarják testemet. Mivel neki csináltam, odaadom neki. bár ez már késői ajándék. Ezekről a képekről csak Perrie tud. A tesóm meg is ölt volna, hogy ha megtudja, mit csináltam. Mellesleg Perrie is csinált, de még nem merte odaadni Zayn-nek.

Lassan kinyitottam az ajtómat és Harry szobája felé vettem az irányt. Remélem, bent van. Bekopogtam és egy halk morgós „igen” után benyitottam.  A tekintetét azonnal rám szegezte.

- Szia! –mondtam neki és leültem mellé az ágyra.

- Szia, és nem mondtam, hogy elülhetsz, de most már maradj! –mondta, mire szemeim elkerekedtek. Hát, oké! – Mi járatban vagy errefelé? –kérdezte.

- Én csak ezt oda szerettem volna neked adni. Ez is egy ajándék, ami lemaradt, mivel csak most kaptam meg –mondtam, mire megdöbbent volt az arckifejezése. – Hát, utólag is Boldog Szülinapot! –mondtam és adtam neki két puszit, közben pedig kezébe nyomtam a zacskót. Még mindig döbbenten, de megnézte az ajándékot. Ha eddig döbbent volt, akkor most meg még döbbentebb, vagy inkább lesokkolt lett. Rám nézett és szemén értetlenséget láttam. Kivette a zacskóból a naptárat, melyen én képeim szerepelnek, majd nézegetni kezdte.

- Te normális vagy? – csak ennyit kérdezett, mikor a ruha nélküli képekhez ért.

 - Miért? Eltakar a takaró –mondtam, de nem figyelt rám. – Jajj, ne csináld már! Fogadjunk, ha még együtt lennénk, nem csinálnád ezt! – folytattam, de még mindig nem nézett rám. – Én csak neked akartam örömet szerezni, de úgy látszik, nem lehet, mivel te mindenen kiborulsz- fejeztem be, és kirontottam szobájából. Ezt nem hiszem el! Miért kell mindenen kiakadni? Ezek csak hülye képek! Ajj!

* Harry szemszöge*

Mikor Kata bejött, nagyon örültem. Adott egy zacskót, amiben képek voltak róla egy naptárban, meg külön. Mérges voltam rá. Már, hogy ne lennék mérges, mikor más emberek nézték a csodálatos testét? Aztán meg ideadja ezeket a képeket és újra előtörtek bennem az érzések. Szuper! Most megint egy csomó idő, mire felejtek. A gáz, az, hogy naptáron mindig látni fogom Őt. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, mikor megláttam a képeket. Ő meg egyre jobban kiborult és a végén kiment mérgesen. Nem tudom, mit csináljak. Vissza akarom Őt szerezni, de úgy érzem, nem fog sikerülni. Ő elég nehezen bocsát meg embereknek.

Most még nem megyek utána. Majd egy kicsit később, mikor már biztos lenyugszik.

A szomszéd szobából veszekedést hallok. Zayn és Kata. Biztos megtudta a fiú, hogy mit csinált a húga. Zayn hirtelen benyit és elviszi a képek egyik részét. Azért remélem, nem tépi őket össze, vagy dobja ki őket a kukába. Nekem azok még kellenek.  Fontosak számomra!

H a kell, én mindent újra kezdek vele kapcsolatban és nem a képek miatt. A lány miatt. Senki iránt nem éreztem ilyet. Ő más. Ő megfogott engem és az enyém volt. Asz enyém volt, míg el nem szúrtam. Visszaszerzem Őt. Még ha sok idő is lesz, de visszaszerzem.  Meg kell, hogy hallgasson engem is.  

39. rész

Louis és El együtt érzően nézetek rám. Miközben meséltem sokszor elakadtam, ezért inkább odaadtam nekik a levelet.  Pár percig néma csendben olvasták, majd felnéztek rám. Szomorúak voltak Ők is. Ezután megkértem Őket, hagyjanak magamra.

Úgy érzem, mintha az egész életemnek vége lenne. A szívemből ez hatalmas darab esett ki. Ez a darab Őt tartalmazza.

*Egy hét múlva*

A szobámból nem mozdultam ki. A fiúk hozták be nekem az élelmet, amit nem mindig ettem meg. Egy hét alatt, párszor már berúgtam. Akkor ne lehetett velem bánni. Jó, hogy raktam még el régebben a szobámba alkoholt. Csak akkor mentem ki, ha interjúra kellett menni. Ott pedig totál kikészültem.

Ma arra keltem fel, hogy London utcái fehérek. Esik a hó.  Kinéztem az ablakon. Az utcákon sok ember járkált. Tele szerelmespárokkal, kik néha egy-egy csókkal pecsételték meg az időjárást. Erről ismét emlékek törtek fel bennem, mikor még együtt voltunk. A Karácsony, a Szilveszter és minden más. Elmentem az ablaktól és az ajtóm felé vettem az irányt. Most lesz az első alkalom, hogy kimegyek. Kinyitottam az ajtót, majd mentem a lépcső felé. A fiúk és Ő is lent volt.

- Sziasztok! –köszöntem nekik, mire mindenki felém fordult.

- Na, végre! Ilyen sokáig tartott? –kérdezte Louis. – Örülünk, hogy végre kimozdultál, ha még csak ide is, de kint vagy –fejezte be, de én csak Katát tudtam figyelni. Ő nem nézett rám, de azt a macit ölelte át, amit tőlem kapott. Ezen elmosolyodtam.

- Van valami kaja? Éhen halok! –mondtam, mire mindenki nevetett. – Most mi van? Csak Niall mondhatja? – kérdeztem.

- Menjünk el egy Nando’s-ba! –ajánlotta Niall, mire már szedtem is a slusszkulcsom. – Ti nem jöttök? –kérdezte. A fiúk bólogattak, hogy jönnek, de ő meg sem mozdult. – Kata?- kérdezte me g Őt is, de Ő csak a fejét rázta. Elszomorodtam.

- Bocsi, srácok, de nem vagyok éhes, majd legközelebb –mondta és indult is fel. Mi a fiúkkal

indultunk ki, mikor utánunk kiabált és mondta m is jön. Nem akar egyedül maradni. Kimentem a garázsba és a legnagyobb kocsit választottam ki. Beültünk és indultunk Nando’s-ba.

* Kata szemszöge*

Az, hogy elmentem velük, nehéz döntés volt. Igazából nem akartam egyedül maradni. Örültem, hogy még nem mentek el.

Az étteremben, mikor meglátták a fiúkat, mindenki elkezdett sikongatni. Egy csomó lány jött oda hozzánk, vagyis csak a fiúkhoz. Én szép csendben leültem egy asztalhoz. Egy pincérfiú jött és megkérdezte mit kérek.

- Köszi, csak egy pohár Kólát innék.

- Csak ennyi? Biztos nem kérsz a mai specialitásunkból? Nagyon finom! –próbált győzködni.

- Köszi, de nem, de szerintem Niall biztosan megkóstolná –mondtam neki,mire a fiúk felé nézett.

- Te velük jöttél? –kérdezte meglepve. – Basszus! Te vagy Zayn Húga, Harry barátnője és te szerepeltél az X-Factorban. Sajnálom, hogy nem te nyertél. Megérdemelted volna.

- Köszi, és igen én vagyok bát már Harry nem a barátom. –mondtam neki, és elszomorodtam.

- Bocsi, nem tudtam-mondta. Elment és elkészítette a kólámat. A fiúk még mindig papírokat írogattak alá, és fotókat csinálgattak.

- Tessék, itt a kólád, és hoztam neked még gofrit is. Az étterem ajándékaként, vagyis az én ajándékomként – mondta. Ajjaj! Nem is a gofrival van bajom, hanem azzal, hogy Szív alakú.  Belém van esve! A legrosszabb ez a kis beszélgetésünk Harry-nek is feltűnt és szemében düh és csalódottság keveresett.

38. rész Szülinap / Ég veled!

Sziasztok! Borzasztóan sajnálom a késést! Kárpótlásul hosszabb részt hoztam. Remélem tetszik!

Ui: nagyon Boldog szülinapot utólag Harry-nek!


Puszi : Timi
(a dalt hallgassátok meg hozzá!)

http://www.youtube.com/watch?v=SR6iYWJxHqs

Már fél órája, hogy itt vagyok. Egyre több ember jön aláírást kérni tőlem. Ez így nem lesz jó.  Néhány rajongó rám ugrott és megpuszilt. Voltak, akik fogdostak és ne engedtek el. Gyorsan, de észrevehetetlenül, belenyúltam zsebembe,- miközben rajongóim, még mindig rajtam csüngtek- és próbáltam feloldani telefonom zárját. Végre sikerült! Most megnyomtam a kettest, ami Paul gyorshívója volt és vártam.  Tudja, miért hívjuk Őt, ezért nem szokta felvenni. A telefonunk által, simán megtalál minket, hol vagyunk. Körülbelül 10 perc múlva, Paul itt is volt. A lányokat végre leaggatta rólam és mindenkit hátrébb küldött. Ezek után nagy nehezen, de be tudtam szerezni a hiányzó dolgokat.

- Kösz Paul! –mondtam neki, mire bólintott. A továbbiakban mindvégig követett és nem engedett egy rajongót sem a közelembe. Hazaérve, bepakoltam a hűtőbe és leültem a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét, és hirtelen elkezdett csörögni a mobilom. Felvettem. Taylor volt. Nem is értem, miért ne töröltük még ki egymás számát. Felvettem.

- Szia, Harry! –mondta nyájasan.

- Szia, Taylor, mi van? – kérdeztem tőle egy kicsit bunkón.

- Semmi csak gondoltam megbeszélhetnénk…

- NEM! Miért nem tudsz leszállni rólam? – kérdeztem már dühösen.

- Harry baba, nyugi! –mondta és kirázott a hideg ettől a becenévtől.

- Jó, mikor?

- Mondjuk 2 hét múlva a szülinapodon!

- Legyen! De előbb a fiúkkal leszek. -mondtam és már le is tettem a telefont. Nem tudom mit szerettem benne.

*2 héttel később, Harry szülinapja*

- BOLDOG SZÜLINPOT, HARRY!!!!!- üvöltötte sok ember.  Szuper! Ilyen felkeltést sem akarok gyakran.

- Köszi, srácok! Most aludhatnék tovább?

- Nem, nem nyuszikám! Te most szépen kikelsz az ágyból, mivel már dél van, és lejössz! –mondta Louis. Dobtam felé egy mérges puszit, majd kikeltem az ágyamból. Lent, leültem a kanapéra. Első dolgom a twitter megnézése volt. Négy trend szólt rólam.  Hirtelen megszólalt a csengő. Felálltam, és odamentem az ajtóhoz. Kinyitottam és Taylor állt ott.

- Te mit keresel itt? – kérdeztem tőle.

- Azt mondtad, ma beszélhetünk. Itt vagyok! –mondta, mire szemöldököm az egekbe szaladt.

- Mondd, te tényleg ne vagy magadnál? Azt mondtam…- fejeztem volna be, mire megcsókolt.  Próbáltam eltolni magamtól, de nem sikerült.  Egy nagy „Tudtam HARRY” után, teljes erőmből eltoltam magamtól a lányt és a hang felé fordultam. Ahhoz képest, hogy gipszben van a lába, elég gyors. Felrohantam hozzá, és kétségbeesetten kopogtam ajtaján.

-  Kicsim, kérlek, engedj be! –mondtam, de nem szólalt meg. – Baby, beszéljük meg! –kértem, de még mindig semmi.  Már félórája próbálkozom, de egy hangot sem hallottam onnan. Leültem az ajtaja elé, és vártam. Ezt nem hiszem el! Most, hogy végre megint velem lehet, el fogom veszíteni, hála Taylor-nak.

Az ajtó hirtelen kinyílt , én meg olyan gyorsasággal álltam fel. Csak a kezembe dobott valamit, azzal a mondattal, hogy „Boldog Szülinapot!” Ezzel be is csukta az ajtót, és többé nem jött ki. Kinyitottam ajándékát. Több mindent tartalmazott. Volt benne egy levél és egy könyvszerűség. Egy fotóalbum rólunk. Sóhajtottam egy nagyot és elolvastam levelét.

*Kata szemszöge*

Úgy érzem átvertek. Súlyosan átvertek. Tudtam, hogy nem kéne belefutnom Harry csapdájába, hogy én legyek az egyik a sok közül. Az, hogy Taylor-ral smárolt, azt próbálnám elfelejteni, de nem megy.  Egy ideje már itt sírok, és az ajándékát szorongatom. Tudom, hogy itt van a szobám előtt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felálltam és kivittem neki az ajándékot. Odadobtam neki és már jöttem is be. Adtam neki egy levelet. Ezt most írtam. Már tudom kívülről. Ez állt benne:

Harry!

Először is nagyon-nagyon Boldog szülinapot kívánok neked! Remélem, jól telnek húszadik életéved, első percei/napjai.

Tudod, mikor megismertelek, még nagy rajongó voltam, aki nem tudott hozzátok beszélni. Ha beszéltem, hülyeségeket mondtam. Aztán megszoktam, mivel kiderült, hogy Zayn a tesóm és muszáj volt viselkednem. Még most is magamat érzem az egyik legnagyobb fannak.

Mikor összejöttünk, életem legjobb napja volt. Akkor volt, hogy minden rózsaszín lett körülöttem. Másra sem tudtam gondolni, csak rád. A puha fürtjeidre, és ajkadra. Egyszerűen imádom Őket! Sok bolondságot csináltunk együtt, amik mindig boldoggá tesznek. Emlékszem az első randinkra. Olyan aranyos voltál, mikor zavarba jöttél és ne tudtál mit mondj.

Mikor kórházban voltam, tudom, egész végig ott voltál és nem mentél haza. Ezt nagyon köszönöm Neked!

Remélem ezek az emlékek benned is megmaradnak,még akkor is, ha a levél utolsó sorához érsz. Tudod, én nagyon szeretlek. Igaz, ne mondtam sokszor, talán egyszer sem, de SZERETLEK.

Sajnos ez nem működött köztünk. Neked érettebb lányok kellenek, és nem ilyen mint én vagyok. Most szabad utat kapsz. Ég veled HARRY!

Csók: Kata

Igen, nem mertem neki kimondani, így inkább leírtam. Úgy hallom, már Ő is elolvasta,mivel dörömböl és kiabál nekem. Tudom, én vagyok a legszemetebb lány, mivel a szülinapján csinálom ezt vele, de ne tehetek mást! Ő rontotta el!

Eleinte egy másik levél volt benne, de az már nem aktuális.

Harry már elég régóta dörömböl az ajtómon. Nem mentem ki hozzá, de most muszáj kinyitnom az ajtót. Beszélnem kell vele. Nem maradhatok itt ezek után. Kinyitottam az ajtót és megláttam Őt. Látszott rajta totál ki van.

- Harry, menj innen, kérlek! –kértem, mire csak megrázta fejét. Próbált valamit mondani, de nem tudott. -  Hát jó! – sóhajtottam, majd továbbmentem. A lépcső elé érve, leszóltam bátyámnak,aki már jött is. Furán nézett rám, de annyiban hagyta. Mire visszafordultam a szobám felé, Harry már nem volt ott.

Zayn-nel bementünk és mesélni kezdtem neki. Könnyeim utat törtek maguknak. Annyira hiányzik! Bátyám ideges lett, de nem ment át Harry-hez leszidni. Elég volt neki ez.

*Harry szemszöge*

Mindent elcsesztem. Az egész életem romokban hever. A lány, akit igazán szerettem elhagyott. Basszus, de rossz ezt kimondani. Ezért csak én vagyok a hibás. Miért kellett nekem az exem csapdájába belemennem? Taylor ezért még megfizet.   Hirtelen az ajtón két kopogás.

- Ki az?- kérdeztem.

- Eleanor – válaszolta, majd kinyitottam az ajtót. – Boldog szülinapot! –mondta, majd átadott egy ajándékot és Lou is megjelent. – Ez közös ajándék vele.

- Köszönöm! Bárcsak boldog lenne! –mondtam, majd megint elkezdtem sírni. Mi van velem? Meg van! Szerelmes vagyok és most törték össze a szívem.

- Minden rendben?- kérdezte legjobb haverom.

- Persze! A legnagyobban! –mondtam, majd kinyitottam az ajándékot. Az ajándék megmosolyogtatott. Alsógatyák, rajta mindenféle perverz narancsos és banános dolgokkal. – Köszönöm!

- Nincs mit! De biztos minden rendben van? –kérdezte El, mire megráztam a fejem.

- Nem! –és elkezdtem nekik is mesélni.