41. rész

*Kata szemszöge*

Nem hiszem el, hogy ezekből a képekből ekkora baj lett. Miért kell mindig mindenkinek beleszólnia abba, hogy mit csinálok? Úgy is hazamegyek este Ott sokkal jobb lesz. Még ma befejezzük a film maradék részét és már indulok is. Egyedül csak Niall tud a tervemről. Megkértem rá, ne szóljon senkinek, majd megtudják, mielőtt elmegyek. Szerencsére tartotta a száját.

A stúdióban már mindenki izgul. Igen az utolsó jeleneteknél van mindig a legnagyobb stressz. Szokás szerint, ilyenkor rontja el mindenki és egy jelenetet vagy százszor kell felvenni. A csapó hangja már kezd idegesítővé válni. Folyton csak ezt mondja:

- „Utolsó jelenet, csapó 1” vagy, „Utolsó jelenet, csapó 30”! A próba nem megy jól. Mindenki összevissza beszél. Kristóf ideges, fél, hogy nem lesz meg a film. Én nyugtatom, miközben Harry pillantása egyfolytában rajtam van. Ne törődök vele. A következő jelenetet én rontom el és leordítják fejemet.  Szép nyugodta újrakezdem, ezen túl már sikerül és haladunk tovább. Öt óra múlva már végzünk is. Mindenki elfáradt.

Most rajtam van a sor, hogy elmondjam, mindenkinek hazamegyek. Már amúgy is hiányoznak a barátnőim, a családom, és a nem rég felfedezett családom. Jajj, ne! Harry közeledik felém.

- Kata! –szólít meg és felkapom fejemet. – Arra gondoltam… szóval… este ráérsz? –kérdezi, és most minden összekavarodik előttem. Nem tudok semmire sem figyelni. Levegőt alig kapok, és a levegő kezd felforrósodni. Csak állok ott, mint egy bolond és levegő után kapkodok, de nem találok sehol. A hangok összefolynak, a környezetem kezd elfeketedni, aztán nehéznek érzem lábaim, majd csak annyit érzek, valaki elkap.

Arra kelek, hogy valami hideg van a fejemen. Olyan hideg, hogy azonnal le is dobom magamról. Hirtelen valaki felsóhajt és magához ölel. Az illata ismerős. Kinyitom, szemeimet, majd két aggódó, zöld szempárral találom szembe magam. Próbálok visszaemlékezni, mi történt, de nem megy. Azt viszont nem tudom, miért vagyok még mindig itt, ahelyett, hogy otthon lennék.

- Jól vagy? –kérdezi Harry.

- Persze, de mi történt? - válaszolok, még egy kicsit kómásan.

- Csak elájultál, de biztos jól vagy? És miért van becsomagolva a bőröndöd? Hova akartál menni? – kérdezte egyre idegesebben.

- Csak haza!

- De már itthon vagy!

- Nem! Vissza, Magyarországba. – mondtam, mire elengedett. Szeme szomorúságot tükrözött, majd kiment.

Helyét Zayn vette át, aki teljesen megértette mit érzek, és miért akarok elmenni, de még egyelőre ne engedett el.

Mikor lementem, mindeni lent volt. Még Ő is. Bementem a konyhába és felhívtam régen nem látott barátnőimet. Remélem, még szóba állnak velem. Pechemre egyikőjük sem vette fel. Mikor megfordultam Harry állt mögöttem és engem nézett.

- Ráérsz este? –kérdezte és gyorsan odajött hozzám. Ezt kérdezte, mielőtt elájultam volna. Gondolom, nem akarta, hogy megint megtörténjen. Ő csak várakozóan nézett rám, mire bólintottam. – És eljössz velem vacsorázni? –kérdezte, mire rábólintottam. Legyen! Úgy se úsznám meg! Jobb, most, mint máskor. Mosolyogva megölelt, majd elhagyta a konyhát. Most akkor kereshetek valami ruhát, ami megfelel a célra.

Már két órája keresgélek a ruháim között, és nem találok semmit. Lentről egy lány hangot hallok, és mikor felismerem, boldogan rohanok le és ölelem meg. Mikor elengedem, felrángatom magammal, sűrű elnézéseket kérve Zayn-től, aki végre láthatja barátnőjét, erre én ellopom tőle.

- Perrie segítened kell! Harry elhívott vacsorázni, és már két órája szenvedek azzal, hogy mit vegyek fel. Légyszi segíts! –mondtam kétségbeesetten, és leültem az ágyamra.

- Persze, ez természetes, hogy segítek. De szerintem menjünk el valahová nézelődni!- ajánlotta én meg azonnal beleegyeztem.

Lementünk a lépcsőn, Perrie odament barátjához, valamit a fülébe súgott, bólintott, majd elmentünk. A közeli plázába mentünk, ahol sok ruhabolt van. Már vagy a harmadikból jövünk ki és még mindig nem találtunk semmit. Megyünk tovább, majd bemegyünk a negyedik boltba. Ott azonnal kiszúrtam vagy három ruhát Fel is próbáltam őket- Mindegyik nagyon tetszett rajtam, de nem akartam mind megvenni. Perrie sem tudott dönteni, melyik lenne a legjobb, ezért néztünk még, hátha valami jobban tetszik és akkor el lenne döntve. Pár perc múlva Perrie mutatott egy ruhát, ami nagyon tetszett. A hátán ki volt vágva egy szív, és az egész ruha piros volt.  Nagyon tetszett.  a ruhám:

Hazaérve gyorsan megcsinálta a hajamat, kisminkelt, majd felöltöztem. A ruhához illő ékszereket felvettem, majd egy piros magas sarkú cipőt és már kész is voltam. Harry már türelmetlenül kiabált fel hozzánk sokszor, de most végre kinyitottam az ajtót és lementem hozz- Ő csak tátott szájjal nézett engem. Ezután kimentünk az ajtón és beültünk egy kocsiba. Vajon minden elölről fog kezdődik?