43. rész Befejező rész (Epilógus)

Hát, sziasztok!Elérkeztünk ide is, hogy az utolsó részt rakom fel. Nagyon köszönöm, legjobb barátnőmnek a sok szép kommentet, és azt, hogy bíztatott. Köszönöm szépen a több mint 2000 oldalmegjelenítést, ami pontosan most 2121.  El sem tudjátok hinni mennyit jelent ez nekem. 

Ez az első blogom volt, elég döcögősen indult, de a végére már szerintem sokkal jobb lett. Köszönöm szépen mégegyszer Mindenkinek!  

A következő blogomat majd linkelem :) 

Puszi: Timi  <3

*1 HÓNAP MÚLVA*

Ma van 1 éve, hogy Egy hónap telt el. Harry és én még együtt vagyunk. Igaz, már egy ideje nem beszéltünk, mivel Ők turnén vannak én meg itthon. Már véget ért a nyári szünet, és elkezdődött a suli. Én a biosz, fizika és töri órákon lustulok ők meg… Ők meg fogalmam sincs hol turnéznak. Nem követem, mikor és hol vannak. Azt mondták, majd hívnak engem, ha ráérnek. Ez sajnos nem gyakori, de amikor ráérnek, akkor mindig sokat beszélünk.

A lányok a suliban nem hagynak békén. Egyfolytában ordibálnak velem, megfenyegetnek Harry miatt.

Az óra után, kimentem Fanniékkal az udvarra. Leltünk a padunkra, és kifaggattak minden egyes részletről, Harry-vel kapcsolatban. Elmeséltem nekik mindent. Hirtelen megszólalt az iskola hangosbemondója és be kellett mennünk a tornacsarnokba, mivel ott lesz valami. Gyorsan siettünk be, mivel nem akartunk hátul állni, de hát ez nem jött össze. Még, jó, hogy olyan, mint egy moziban. Az ülőhelyek minden sorban egyre magasabban vannak. Az igazgatónő megjelent, majd elkezdett egy beszédet. Az egész suli szenvedve végig hallgatta a szöveget. Megmondom őszintén, nem tudom miről szólt, csak arra figyeltem fel, mikor igazgatónk azt mondta, most vége van a sulinak, a következő koncertnek hála.

- Most egy nagyon híres bandát köszönthettek, akik egyenesen Angliából repültek ide. Fogadjátok Őket szeretettel. –fejezte be, mire nagy őrjöngés lett. Ismerős dallamokat hallottam meg, és elkezdődött a Best Song Ever. Harry tekintetével engem keresett, de mikor nem talált meg, csalódottan, de azért továbbfolytatta. A táncos rész előtt, az egyik fiú bemondta, hogy mindenki táncoljon, aki ismeri. Felálltak a diákok és elkezdték énekelni és táncolni. Én még döbbenten ültem helyemen. Ez az egy évvel ezelőtti koncertre emlékeztet, mikor először találkoztam velük a karjaikban. Mikor észhez tértem, elkezdődött a SOML. Könnyektől küszködve hallgattam végig. A koncert végén, ami egy órával később volt, Harry megszólalt:

- Tudjátok, van egy lány. Miatta jöttünk el ide. Ezt a lányt ma ismertem meg pontosan egy éve. Egy éve volt itt egy koncertünk. Ez a lány képes volt a barátnőivel belemászni a szellőzőbe, hogy lásson minket. Sikerült is neki! Akkor láttam meg Őt először, mikor Zayn kapta el Őt – mondta, és elmosolyodott. Már akkor megfogott benne valami. Aztán volt olyan nagy szerencsém, hogy másnap már Londonban volt, az X-Factor miatt, majd közös filmet forgattunk vele. –folytatta, és elkezdtem könnyezni - Majd kiderült, hogy Zayn húga, és így még többet láthattam. Végül a barátnőm lett, kit egyszer majdnem elveszítettünk, de visszakaptuk és most boldogok vagyunk. Kata, ha itt vagy, kérlek, gyere le, a barátnőiddel együtt - fejezte be, és elkezdett körbenézni. Én nem mozdultam. Ránéztem Kittiékre, akik megfenyegettek és most mérgesek voltak. Izáék felálltak, magukkal húztak és lementünk. Lent már elkezdtem rohanni, de először bátyám karjaiba ugrottam. Harry krákogott egyet,majd odamentem és hozzábújtam. Mikor elengedtem a szemimbe nézett és megcsókolt az egész iskola előtt. Mindenki „húú”-zott, majd elengedett. – A következő dal az I wish- jelentette be Liam, mire Harry megfogta a kezem és elkezdtünk lassúzni, miközben énekeltek. Fanniék is táncoltak a fiúkkal.

A „But I see you, with him, slow dancing” résznél, a fiúk megpörgettek minket. A szám végénel Harry csak ennyit mondott: „Szeretlek”. 

42. rész

- Gyönyörű vagy! – mondta egy kis idő után. Még mindig úton voltunk. Fogalmam sincs hová akar vinni.

Fél óra múlva megálltunk egy épület előtt. Kiszállt a kocsiból, majd én is nyitottam ki volna az ajtót, de megelőzött. Kisegített a kocsiból,- mivel a lábam, még mindig nem volt olyan jó, de most már csak fásli van rajta-majd megfogta a kezem, és bevezetett az épületbe.

Az asztalunk már le volt foglalva. Leültünk, majd a pincér felvette a rendelésünket.

- Te mit kérsz? – kérdezte a pincér és rám mosolygott.

- Öhm, mit ajánlasz? –kérdeztem.

- Magamat. –mondta, mire majdnem megfulladtam. Szerencs, hogy Harry nem hallotta.

- Akkor kérek egy Lasagne-t. –mondtam, mire szomorúan bólintott és elment. Harry csak halkan figyelt, majd megszólalt:

- Gondolkoztál azon, hogy újrakezdhetnénk? Tudod, én nagyon szeretném! Nekem Te vagy az Egyetlenem! Nem tudok nélküled élni! –mondta, mire elgondolkodtam. Ezután hosszú, kínos csend következett. Fél óra múlva a pincérfiú kihozta a rendeléseket.

- Itt vannak a rendelések! Tessék!- mondta, majd elénk rakta az ételeket.

*Harry szemszöge*

Nem válaszolt. Az ételben is csak turkál. Azt hiszem elrontottam a kedvét.

- Hé, miért nem eszel?

- Csak, mert szemét a pincér. – mondta, mire ingerült lettem.

- Mit csinált?

- Csak… le akar velem feküdni. Kábé annyi. Bocsi, de így nem tudok enni, miközben tudom, hogy ezt akarja, és engem bámul - fejezte be,mire felálltam, odamentem a fiúhoz, belesúgtam a fülébe:

- Jobb lesz, ha békén hagyod a lányt, különben neked annyi!- mondtam és elmentem tőle.

Ezek után beszélgettünk és ettünk. Kikértem a számlát, majd fizettem, de persze Kata kiakadt, hogy legalább a felét hadd fizesse, de nem engedtem. A kocsiba beülve, bekapcsoltam a fűtést, és indultuk haza. Mikor kiszálltunk, mentem volna be az ajtón, de megállított.

- Harry, amit az étteremben kérdeztél… - kezdte zavartan, mire szemeim reménykedően pillantottak rá. - Szóval, igen, gondolkoztam már rajta, és ha akarod, megpróbálhatnánk még egyszer, mert… - nem tudta befejezni, mert felkaptam és megcsókoltam. Annyira hiányzott már ez! – Mert szeretlek! – fejezte be, mire elvigyorodtam. Motyogtam egy „én is-t”,majd bementünk a házba. 

Nagyon, nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de most ötlethiányban szenvedek.

Ami viszont fontos, hogy JÖVŐ HÉTEN NEM FOGOK TUDNI RÉSZT HOZNI!!!!!!!! Nagyon sajnálom!