Louis és El együtt érzően nézetek rám. Miközben
meséltem sokszor elakadtam, ezért inkább odaadtam nekik a levelet. Pár percig néma csendben olvasták, majd felnéztek
rám. Szomorúak voltak Ők is. Ezután megkértem Őket, hagyjanak magamra.
Úgy érzem, mintha az egész életemnek vége lenne. A szívemből
ez hatalmas darab esett ki. Ez a darab Őt tartalmazza.
*Egy hét múlva*
A szobámból nem mozdultam ki. A fiúk hozták be nekem
az élelmet, amit nem mindig ettem meg. Egy hét alatt, párszor már berúgtam. Akkor
ne lehetett velem bánni. Jó, hogy raktam még el régebben a szobámba alkoholt. Csak
akkor mentem ki, ha interjúra kellett menni. Ott pedig totál kikészültem.
Ma arra keltem fel, hogy London utcái fehérek. Esik a
hó. Kinéztem az ablakon. Az utcákon sok
ember járkált. Tele szerelmespárokkal, kik néha egy-egy csókkal pecsételték meg
az időjárást. Erről ismét emlékek törtek fel bennem, mikor még együtt voltunk. A
Karácsony, a Szilveszter és minden más. Elmentem az ablaktól és az ajtóm felé vettem
az irányt. Most lesz az első alkalom, hogy kimegyek. Kinyitottam az ajtót, majd
mentem a lépcső felé. A fiúk és Ő is lent volt.
- Sziasztok! –köszöntem nekik, mire mindenki felém
fordult.
- Na, végre! Ilyen sokáig tartott? –kérdezte Louis. –
Örülünk, hogy végre kimozdultál, ha még csak ide is, de kint vagy –fejezte be,
de én csak Katát tudtam figyelni. Ő nem nézett rám, de azt a macit ölelte át, amit
tőlem kapott. Ezen elmosolyodtam.
- Van valami kaja? Éhen halok! –mondtam, mire mindenki
nevetett. – Most mi van? Csak Niall mondhatja? – kérdeztem.
- Menjünk el egy Nando’s-ba! –ajánlotta Niall, mire
már szedtem is a slusszkulcsom. – Ti nem jöttök? –kérdezte. A fiúk bólogattak,
hogy jönnek, de ő meg sem mozdult. – Kata?- kérdezte me g Őt is, de Ő csak a
fejét rázta. Elszomorodtam.
- Bocsi, srácok, de nem vagyok éhes, majd legközelebb –mondta
és indult is fel. Mi a fiúkkal
indultunk ki, mikor utánunk kiabált és mondta m is
jön. Nem akar egyedül maradni. Kimentem a garázsba és a legnagyobb kocsit
választottam ki. Beültünk és indultunk Nando’s-ba.
* Kata szemszöge*
Az, hogy elmentem velük, nehéz döntés volt. Igazából
nem akartam egyedül maradni. Örültem, hogy még nem mentek el.
Az étteremben, mikor meglátták a fiúkat, mindenki
elkezdett sikongatni. Egy csomó lány jött oda hozzánk, vagyis csak a fiúkhoz.
Én szép csendben leültem egy asztalhoz. Egy pincérfiú jött és megkérdezte mit
kérek.
- Köszi, csak egy pohár Kólát innék.
- Csak ennyi? Biztos nem kérsz a mai
specialitásunkból? Nagyon finom! –próbált győzködni.
- Köszi, de nem, de szerintem Niall biztosan megkóstolná
–mondtam neki,mire a fiúk felé nézett.
- Te velük jöttél? –kérdezte meglepve. – Basszus! Te
vagy Zayn Húga, Harry barátnője és te szerepeltél az X-Factorban. Sajnálom, hogy
nem te nyertél. Megérdemelted volna.
- Köszi, és igen én vagyok bát már Harry nem a
barátom. –mondtam neki, és elszomorodtam.
- Bocsi, nem tudtam-mondta. Elment és elkészítette a
kólámat. A fiúk még mindig papírokat írogattak alá, és fotókat csinálgattak.
- Tessék, itt a kólád, és hoztam neked még gofrit is.
Az étterem ajándékaként, vagyis az én ajándékomként – mondta. Ajjaj! Nem is a
gofrival van bajom, hanem azzal, hogy Szív alakú. Belém van esve! A legrosszabb ez a kis beszélgetésünk
Harry-nek is feltűnt és szemében düh és csalódottság keveresett.
Köszi :)
VálaszTörlés