30. rész

Reggel, arra keltem fel, hogy valaki puszilgat. Az én Göndörkém volt az.

- Jó reggelt! Bárcsak így kelhetnék miden nap! –mondtam, mire adott egy csókot.

- Kérésed, számomra parancs!

- Jó, akkor egy bacon-ös tojásrántotta rendel. -mondtam, mire az ő arca eltorzult.

- Rendben, de ezt vissza kell adnod- cukkolt én meg bólintottam. Kiszállt az ágyból és elindult kifelé. Én addig kihasználtam az időt és letusoltam. Ennek végeztével felvettem valami egyszerűt és pakoltam. Egyszer csak egy kócos hajkorona nyit be az én íncsiklandó rántottámmal.

- Ne már! Azt hittem még mindig ágyban vagy. Ágyba akartam vinni-mondta szomorúan. Én azonnal bepattantam az ágyba.

- Tessék, most már ágyba kapom. Köszönöm!-mondtam, mire ő nem adta oda a reggelit, hanem elkezdte enni.

- Hé, add ide! Az az enyém!-mondtam, miközben odamásztam hozzá és elkezdtem kalimpálni előtte, hogy kiverjem a kezéből a villát. Amilyen szerencsétlen vagyok nem sikerült. Leestem az ágyról. Szuper! Ő csak nevettem rajtam és ette tovább a finomságot. Mikor még mindig cukkolt én meg szinte már nyál csurgatva néztem, megkordult a gyomrom. Ekkor gonoszan elvigyorodott és a maradékot is megette. Én csak hitetlenkedve néztem, aztán felálltam és kimentem a konyhába. Reméltem, hogy lesz még itt rántotta. És főnyeremény! Elkezdem odafutni, de Harry megelőzött. Kiszedte a maradékot és azt is elkezdte enni.

- Hé, az előbb ettél! –mondtam felháborodva.

- Bocsi, éhes maradtam – és leült a fotelba. Ezt már nem hagytam annyiban. Odamentem hozzá, mire ő felállt. Elkezdtem őt kergetni. Ez ment vagy 5 percen keresztül, mire megbotlottam a lábában és mind a ketten elestünk. Én rá (:P), ő meg alattam nyúlt ki. Szerencsére a kajának semmi baja nem lett. Mikor észbe kaptam, a kaja felé nyújtózkodtam, egyenesen Harry-ről, ugyanis nem esett messze tőlünk. Hirtelen egy Niall jött el a lépcsőn kómásan. Mikor meglátott minket elég furán nézett ránk, aztán észrevette a kaját, amiért már vagy félóra küzdök. Felcsillant a szeme felkapta mielőtt elértem volna és elkezdte enni. Motyogott egy köszönömöt és ette tovább. Én fájó szívvel néztem rá. Nem hiszem el, most mit fogok reggelizni? Benéztem a konyhaszekrénybe, ahol találtam Nutellát. Ez az! Aztán belenéztem a hűtőbe és megláttam Niall csirkéit, amit még elrakott. Na jó,akkor most én szórakozom. A Nutellát visszaraktam a szekrénybe, megmelegítettem a csirkét és miután kész lett, leültem Niall mellé, és ott ettem a csirkéit. Mikor észrevette mit eszek, fájdalmasan nézett rám. Mikor már jól laktam, és még maradt odaadtam neki, és azonnal elkezdte elfogyasztani. Felmentem a szobámba, ahol Harry ücsörgött. Úgy csináltam, mintha nem venném észre.

Délután, indultam az X faktor stúdióba. A ma esti élőshow témája az elhagyás/önfeláldozás volt. Én Bruno Mars-tól a Grenade című dalt fogom előadni. A sminkesek jó munkát végeztek. Mivel a dal úgy lesz előadva ,hogy a refréneknél : a elkapnám a gránátot, a kezem vérezne és a stb. mindegyik meglátszódjon, sokat kellett dolgozni vele.

*Harry szemszöge*

A reggel nagyon jól telt. Jó volt Katával szórakozni. Végül ne tudom mit evett, de utána számba sem vett. Persze látszott rajta, hogy szórakozik, de még arról sem szólt,hogy hova megy.

Lementem a fikhoz és hallgattam, ahogy Niall meséli, hogy reggel mit műveltünk,és ,hogy Kata megette majdnem az összes csirkéjét a szeme láttára. Igen,neki ezek a legfontosabb dolgok.

Egy kis magyarázat és a 29.rész

Mint látjátok, nem csak résszel jöttem. Sokan kérdeztétek, hogy ki Kata igazi családja, meg a testvérei hogy kerültek elő. Most erre kaptok választ. Szóval.:

 Ugye Kata anyukájának volt viszonya Zayn apukájával és így született meg ő. Mivel az apuka a feleségét szerette, ezért visszament hozzájuk, de Katáról ő is tudott és segített is anyagilag. (Persze titokban.)

Kata húga: Igen ez egy olyan történet, amit véletlenül kihagytam. A mostani részbe fogom beleírni, mint visszaemlékezés, persze utána folytatódik utána normálisan a történet. Remélem így már érthetőbb lesz J

Na és most jöjjön a rész! (ez a múlt heti kihagyás miatt van)

Puszi:Timi

- Kata, lennél a barátnőm? ?- kérdeztem meg azt a mondatot,ami már napok óta a szívemet nyomja.

A lány csak kikerekedett szemekkel nézett rám én meg kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam. Miért? Miért kell mindent elrontanom?

- Harry, igen megpróbálhatjuk –már kezdtem közel húzni magamhoz, amikor is közbeszólt.

- De! Én ezt még nem szeretném elmondani a fiúknak, és senki másnak sem! - fejezte be, mire én azonnal letámadtam csodálatos ajkait. A csókot levegőhiány miatt szakítottuk meg.

Mivel már elég későre járt, és még van egy meglepetésem Kata számára, lesegítettem őt a fáról és elindultunk a kertbe. A cuccokat majd holnap lehozom onnan. Mikor beértünk a kertbe, már minden készen állt. A gyertyák a helyükön voltak és pokrócok is. Kata mit sem sejtve indult be a helységbe.

- Harry. ez mi?- kérdezte miután meglátott egy tűzijátékot a levegőben, ami az ő nevét alkotta.

- Meglepetés! –mondtam és csak a gyönyörű mosolyát láttam arcán. – Nem akarsz valami filmet nézni?

- De! Hol?- kérdezte értetlenül.

- Hát itt! Már minden meg van szervezve. - leültünk a pokrócra és betakartuk magunkat. A film egy fára volt kivetítve, ami így sokkal érdekesebb volt. Mikor vége lett a filmnek, összeszedtük a dolgainkat és be is mentünk. A fiúk még mindig nem voltak itthon, de megmondom, őszintén nem is érdekel. Szerintem én sokkal jobban érzem most magam. Felértünk a szobámba és fürdés nélkül bele is bújtunk. A fejét a mellkasomra hajtotta, és így hallgattam aranyos szuszogását.

*Kata szemszöge*

Az, hogy most Harry barátnője lehetek, nagy öröm számomra. El sem hiszem,hogy egy ilyen lány kell neki,mint én.

A mai este nagyon jól telt vele. Olyan aranyos volt a tűzijáték tőle, meg a film és a vacsora. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól tud főzni.

Este egymás mellett kerülünk az álmok világába.

(Innen kezdődne a visszatekintés és egyben Kata álma)

„ X-Factor élőshow. A zsűri már értékelt engem.

- Kata, van egy meglepetésünk számodra! – nem tudtam mi lehet, de a közönség irányába fordítottam a fejemet. És megláttam. Megláttam azt az embert, akit 3 éve vesztettem el. Legalábbis azt hittem. Itt van! Itt van az apám. Ez nem lehet! Hisz ő meghalt! Nem jött vissza a többi katonával együtt. Ezeket a gondolatokat gyorsan elhessegettem az agyamból és futottam apám felé. Már könnyes szemmel öleltem meg jó szorosan. Ez életem legjobb napja! …

… Mikor hazaértünk, én még mindig apám mellett voltam. Ez egyszerűen felfoghatatlan! De ő egyre feszültebb lett.

- Apa, mi a gond?

- El kell mondanom neked valamit. Tudod,nem az az édasányád,akit akiről azt hiszed,hogy az. Tudod anyukádnak van egy testvére. Ő a te édesanyád. Én az ő férje vagyok. Az apukád,mint már tudod, Zayn Apukája. Erzsivel, anyukáddal történt az, amit Judit mondott neked. Még van 4 testvéred. Azért nevelt fel Judit, mert mikor születtél nem volt jó anyád magaviselete.

Folyton drogozott. Mellette te nem nőhettél fel. De most már tudod az igazságot. Remélem megtudsz nekünk bocsátani! –fejezte be,én meg könnyekkel küzdve adagoltam be magamnak a most hallottakat.

- Rendben. Köszönöm, hogy elmondtad. De nem fogok könnyen megbocsátani. –és itt volt az a mondat, mikor felállt és elment, én meg csalódottan és egyben idegesen ültem tovább.”

*Visszatekintés és álom vége*

Egy gyengéd rázogatásra keltem fel. Harry volt az.

- Hé, jól vagy?- kérdezte.

- Persze, csak rossz emlékek- mondtam, mire megpuszilt és visszafeküdt. Még nézelődtem egy picit és én is visszaaludtam.

Néztétek az 1DDAY-T? Én igen. Annyira jó volt. Holnap Midnight Memories album! Már annyira várom! 

28.rész

Sziasztok! Itt az új rész! Nézzetek be a másik blogomba is please :)

Nem sokára 1dday! Már alig várom!

Álmomból egy kétségbeeset hang keltett fel. Harry volt. Hogy ő mit keres itt, azt nem tudom.

- Hé, mi történt? Miért sírsz?- kérdezte. Megérintette az arcomat és lepuszilta rólam könnyeimet.

- Miért nem vettétek fel a telefont?- kérdeztem. Nem válaszolt, csak szomorúan átölelt és csak annyit mondott: ”Sajnálom!”

*Reggel*

Reggel mikor felkeltem, az én Göndörkém,még mindig aludt. Nehezen kimásztam mellőle és lementem a lépcsőn. A fiúk közül csak Zayn volt ébren. Köszöntöttem egy puszival és leültem mellé. Észrevette rajtam, hogy nem vagyok toppon,de nem kérdezett semmit. Tudta, hogy mi történt. Láttam rajta, hogy mindenről tud. Biztos megkereste anyuékat.

Ma be kell mennem a stúdióba fiúkkal. Mikor végre elkészültek elindulhattunk. Az úton nem volt az szokásos hangulat. Louis és Harry nem bohóckodtak. Mire megkérdeztem volna, már megérkeztünk. A nagy hústorony csak mosolyogva bólintott egyet és beengedett minket.

A forgatás nagyon jól ment, mivel Harry-vel alakítok ott egy párt és meg kellett csókolnom. Mondanom sem kell szívesen tettem, de persze ezt ások nem vették észre.

*Harry szemszöge*

A forgatáson, Katától kapott csókok jobb kedvre derítettek. Egyre jobban tetszik ez az ötlet, hogy egy filmben szerepeljünk. Ilyenekért megéri. A mai adag felvétele után, először Niall kedvére tettünk, és elmentünk egy Nando’s-ba. Az ír fiúnk két nagyadag csirke szárnyat rendelt. Hát igen! A kedvence. A legutóbbi incidens miatt,most Niall hívott meg minket kajára. Igaz, nekünk elég volt egy kis adag csirke is, de legalább nem nekem kellett kifizetnem. Azt viszont észrevettem Katának is elég nagy étvágya volt. Remélem azért nem eszi dugig magát,mert még meg szeretném őt lepni.

*30 perccel később*

Végre hazaértünk. Niall kért még egy kör csirkét,de azt már elvitelre.

- Megyünk ma bulizni? – kérdezte Louis. A francba miért most? Tudja,hogy imádom a bulikat,de ma más tervem van.

- Én most bocsi nem- mondtam, mire mindenki felém fordult. Az arcukról meglepettség tükrözött.

- Mivan? Beteg vagy ember?-kérdezte Zayn.

- Nem, csak fáradt vagyok. Meg amúgy is Kata nem maradhat itthon egyedül. –mondtam mire mindenki bólintott. Mikor végre elmentek, felmentem a szobámba és elkezdtem készülődni. Engedtem egy kis meleg vizet és beleültem a kádba. Fél óra múlva, mikor már jól átázott a bőröm, kiszálltam belőle és felöltöztem. Egy öltönyt vettem fel fehér pólóval és az agyon hordott fekete gatyámmal. Egy kicsit már szakadt. Lehet, jó lenne venni egy másikat. Még egy fehér cipőt vettem fel.  Kimentem a házból,és felmásztam a fára,ahol a kedvenc helyem van. Egy házikó. Szépen berendeztem és már be is mentem a házba és hívtam Katát.

- Kata,tudnál jönni? – kérdeztem és miután letette a tanulnivalót már jött is utánam.

Mikor kimentünk és meglátta,hogy fára kell mászni,kicsit megijedt.

- Ne aggódj! Segítek. mosolyogtam és már fel is húztam.

- Harry, ez gyönyörű! –mondta,miután beértünk a házikóba.Leült és hoztam is az első fogást.

- Wáó, ezt te főzted?- kérdezte, mire én bólintottam. Igen. Képes voltam főzni is.

- Remélem ízlik. –bólintott. Miután befejeztük a vacsorát, előszedtem egy dobozkát,aminek tartalmát neki akarom adni.

- Kata, ezt neked vettem.- mondtam zavartan,mire ő tátott szájjal nézett rám.

- De mégis miért?

-Kata, lennél a barátnőm?- kérdeztem meg azt a mondatot,ami már napok óta a szívemet nyomja.

Közérdekű!

Sziasztok! Mint látjátok még nem résszel jöttem. Arra gondoltam, hogy  belekezdenék egy másik blogba is. A prológus már fent van. REMÉLEM TETSZIK !

( a kinézete még nem olyan jó, de nem sokára már lesz hozzá fejléc meg minden. )


http://throughtthedarkonedirection.blogspot.hu/   légyszi nézzetek be!

27. rész

Sziasztok! Itt az új rész! Ez egy kicsit szomorú rész lett! Ha tetszik komizzatok bátran :)

Ezt   a zenét hallgassátok a fejezethez!( Igaz nincs sok köze hozzá,de miközben olvassátok hallgassátok hozzá )

*3 nappal később, Kata szemszöge*

Hazamentem. Magyarországra. 3 nap telt el, hogy beszéltem Zayn-nel. Mára már a húgom tényleg nagy veszélyben van, ezért jöttem haza. Persze hétvégére visszamegyek. Addig is Skyp-on próbálunk a mentorommal.

Most itt ülök a kórházi ajtó előtt a családommal és várok. Hogy mire? Azt még én sem tudom. Amióta itt ülök (10 órája), nem történt semmi. Lehet, hogy jó lenne, ha jönne egy nővér, bár ha rosszhírt mond, azt jobb nem tudni. Végre megmozdult a kilincs és kilépett rajta egy fehérköpenyes orvos.

- Hogy van a kislányom? Ugye már nincs életveszélyben? Kérem, mondjon már valamit!- támadta le anyukám a doktort.

- Sajnálom, de nem szolgálhatunk jó hírrel. A Lányuk még mindig életveszélyben van és egyre súlyosabb az állapota. Azt nem tudjuk mitől, de a láza is felment. Nem biztos, hogy túléli a mai éjszakát.

- Ne, ez nem lehet! Hisz még olyan fiatal! –mondta anyám, már sírógörcsöt kapva.

- Mi az, hogy nem tudják mitől lázasodott be? Maguk az orvosok, tudniuk kéne! – kérdezte dühösen és egyben sírva apám.

- Apa, nyugi! Bármitől lehet.  –nyugtattam le apámat, szintén én is kétségbeesve. - Doktor úr bemehetünk hozzá?- kérdeztem.

- Igen, de csak kettesével egyszerre. 1 óra múlva jár le a látogatási idő. -  Ezek után anyum ás apum mentek be elsőnek. Hirtelen anya sírva kiabált egy nővér és egy orvos után, hogy valami baj van. Azonnal felálltam és én is bementem. Jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy többen vagyunk bent, mint kellene, muszáj volt látnom a húgomat. Az orvos bejött és próbálták újraéleszteni, de nem sikerült. A húgom meghalt és ezzel egy darab a szívemből is. Ő volt az egyetlen húgom. Ez felfoghatatlan.

Még bent maradtam vele. Mikor már muszáj volt kimennem, az első dolgom az volt, hogy felhívom Zayn-t, de nem vette fel. Harry-t is megpróbáltam ő sem. Remek! Pont mikor szükségem van a szerelmemre és a testvéremre nem számíthatok rájuk. Nagy sírás közepette mentünk haza a családi kocsival. A többi testvérem semmit sem sejtve érkezésemről és az előbb történetekről, boldogan ugráltak kifelé az ajtón. Mikor meglátták arckifejezésünket,ők is elszomorodtak,főként azután lettek azok miután megtudták,mi történt, Mindenkihez közel állt.

*Másnap, a repülőn*

Már a repülőn ülök. Még lenne egy napom otthon maradni, de inkább visszamegyek Londonba. A fiúk sem tudnak róla, hogy most jövök, így egyedül kell hazamennem Taxival. Épp kapcsolom az övemet, mert mindjárt leszállunk. Végre!

Hazaérve, nyitom az ajtót és nagy meglepettségemre, senki sincs, itthon Megint hívok mindenkit, de senki nem veszi fel a telefont. Mily’ meglepő!

Mivel nem tudok senkivel sem beszélni, ezért arra a megoldásra jutottam, hogy megpróbálok elaludni, mert még mindig bőgök. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez történt. Ilyen gondolatokkal szenvedtem vagy 3 órát, míg végül be nem kerültem az álmok világába!

Bárcsak ne aludtam volna el!

Közérdekű!

  2 közlendőm lenne.
1. Sajnálom,de ma nem tudom felrakni a részt,de holnap mindenféleképpen megkapjátok!

Jövőhéten lehet, hogy megint lesz egy kis csúszás, mert ismét táborban leszek,de megpróbálom előbb hozni,de az garantált,hogy sikerülni fog.

Tényleg nagyin sajnálom!



2. Mint látjátok,kaptam képeket és fejlécet is a blogra. Nagyon hálás vagyok Wiw-nek, aki ezt megcsinálta .Remélem nektek is tetszik.

26. rész Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen Niall?

*Kata szemszöge *

Végre hazaértünk. Én nem fogok velük egy kocsiba ülni többet. Legalább is akkor, mikor valamelyikük vezet. Hogy, hogy lehetnek ilyen szerencsétlenek, azt már nem tudom, de az utolsó pillanatokban még rendőr is követett minket.

- Fiúk, éhes vagyok! –szólalt meg Niall, aki miatt elment az összes pénzem. Én csak nekivágtam egy fagyasztott csirkét, amit most vettem ki a fagyasztóból és rohantam is fel a szobámba. Szerencsére Niall-t, csak arcon találtam vele.

* Niall szemszöge*

Nem tudom mi ütött Katába. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nekem hajít valamit, ami elég kemény volt és eltalálta az arcomat. Fagyasztott csirke. Gondoltam azt akarta, hogy főzzem meg. De akkor miért dobja nekem? A fiúk is döbbenten nézték, hogy mi ütött belé, de hamar beletörődtek.

- Liaaaaaam!- kértem egyik legjobb haveromat, miután beletörődtem az előbb történtekbe. – Megfőznéd ezt nekem?- mutattam a kajára, ami még az előbb rajtam landolt.

- Nem! – vágta rá azonnal.

- Harryyyyyyyy! –szóltam neki is, mert ő a másik legjobb szakács.

- Felment. Katához – közölte egyszerűen Louis. Én meg duzzogva neki álltam és elkezdtem csinálni.

*Harry szemszöge*

Felmentem Katához. Az ajtaja csukva volt. Mivel kopogtam és nem szólt semmit benyitottam. A lány az ágyán feküdt és aludt. Olyan édesen aludt. Mikor fordultam vissza és nyúltam az ajtóhoz megmozdult, kinyitotta szemeit és ezt mondta:

- Ki az? Fent vagyok csak pihentettem a szememet. – elkezdtem nevetni.

- Csak én. Sajnálom, hogy felkeltettelek. Már megyek is- mondtam és léptem volna ki az ajtón, ha nem szólal meg.

- Harry? Adsz egy puszit? –kérdezte, mire én elkezdtem mosolyogni. Odamentem hozzá és megpusziltam, de neki ez nem volt elég, ezért magához húzott és megcsókolt. Nagyon meglepődtem mozdulatán,de tetszett. 

Hirtelen elváltak ajkaink én meg nem értettem miért. Elkezdett szaglászni. Azt hittem én vagyok büdös, de nem, Valami égett szag jött fel a konyhából. Kata azonnal kiugrott az ágyból és mentünk le a lépcsőn. Niall volt konyhában, aki épp a csirkéket próbálja megsütni.

- Niall, hogy lehetsz ilyen szerencsétlen Niall! Miért kell mindent elrontani? Csak berakod az olajba és megsütöd. Nem kell rögtön felgyújtani a házat! Add, ide majd én segítek!- kiáltotta Kata. Hú, nem láttam még ilyen dühösnek.

- Ööö, Kata! Szerintem előbb… vegyél fel… valamit! –mondta Zayn, mire ránéztem és csak akkor tűnt fel, hogy egy szál bugyiban van.

- Nem! Először ezt megcsinálom, mert Ez nem tudja, utána felmegyek aludni. Nem hiszem el, hogy az embernek már nyugta sem lehet sehol! – mondta. Nem tudom, mi baja lehet, de fent még tök normálisan viselkedett.

Mikor végzett, visszament a szobájába. Zayn utána ment. Gondolom, meg akarja kérdezni, hogy m baja van.

*Zayn szemszöge*

Felmentem Kata után. Egyszerűen nem tudtam elképzelni mi a gondja. Amióta hazajöttünk durci.

- Kopp, kopp! Bejöhetek? –kérdeztem.

- Persze, gyere! -  Már sokkal nyugodtabbnak tűnik.

- Mi a gond?

- Tudod… Á nem akarlak terhelni!

- Nem terhelsz. Mondd el! A testvérem vagy!

- Tudod,-kezdett bele megint és elkezdett sírni. – Az a pénz, amit Niall kajájára kellett költenem, azt a családomnak kellett volna adnom. A húgom, az egyetlen húgom, aki 3 éves, nagyon beteg és lehet, hogy meg fog halni. –Itt már nem bírt magával zokogni kezdett. – Én csak segíteni akarok, mert az ellátás nagyon drága, meg minden, de most ne fogom tudni odaadni a pénzt a szüleimnek, ami azt jelenti, lehet, hogy a húgomat elveszítem/elveszítjük, és az, az én hibám lenne. Ha odaadom a pénzt, akkor sincs sokkal több esély rá, de támogatom a családom. – fejezte be és átölelt engem. Nem tudtam, hogy ez van most náluk otthon. Szegény, most biztos totál kivan idegileg.

-  Figyelj, én és a fiúk is szívesen segítenek. Nem kell aggódni.

- NEM!  Nekem kell őt támogatnom, nem nektek! Ezért nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy majd azonnal segítenétek! Nem kell segítség! –kiabálta. Hűha, tényleg nagyon kivan.