38. rész Szülinap / Ég veled!

Sziasztok! Borzasztóan sajnálom a késést! Kárpótlásul hosszabb részt hoztam. Remélem tetszik!

Ui: nagyon Boldog szülinapot utólag Harry-nek!


Puszi : Timi
(a dalt hallgassátok meg hozzá!)

http://www.youtube.com/watch?v=SR6iYWJxHqs

Már fél órája, hogy itt vagyok. Egyre több ember jön aláírást kérni tőlem. Ez így nem lesz jó.  Néhány rajongó rám ugrott és megpuszilt. Voltak, akik fogdostak és ne engedtek el. Gyorsan, de észrevehetetlenül, belenyúltam zsebembe,- miközben rajongóim, még mindig rajtam csüngtek- és próbáltam feloldani telefonom zárját. Végre sikerült! Most megnyomtam a kettest, ami Paul gyorshívója volt és vártam.  Tudja, miért hívjuk Őt, ezért nem szokta felvenni. A telefonunk által, simán megtalál minket, hol vagyunk. Körülbelül 10 perc múlva, Paul itt is volt. A lányokat végre leaggatta rólam és mindenkit hátrébb küldött. Ezek után nagy nehezen, de be tudtam szerezni a hiányzó dolgokat.

- Kösz Paul! –mondtam neki, mire bólintott. A továbbiakban mindvégig követett és nem engedett egy rajongót sem a közelembe. Hazaérve, bepakoltam a hűtőbe és leültem a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét, és hirtelen elkezdett csörögni a mobilom. Felvettem. Taylor volt. Nem is értem, miért ne töröltük még ki egymás számát. Felvettem.

- Szia, Harry! –mondta nyájasan.

- Szia, Taylor, mi van? – kérdeztem tőle egy kicsit bunkón.

- Semmi csak gondoltam megbeszélhetnénk…

- NEM! Miért nem tudsz leszállni rólam? – kérdeztem már dühösen.

- Harry baba, nyugi! –mondta és kirázott a hideg ettől a becenévtől.

- Jó, mikor?

- Mondjuk 2 hét múlva a szülinapodon!

- Legyen! De előbb a fiúkkal leszek. -mondtam és már le is tettem a telefont. Nem tudom mit szerettem benne.

*2 héttel később, Harry szülinapja*

- BOLDOG SZÜLINPOT, HARRY!!!!!- üvöltötte sok ember.  Szuper! Ilyen felkeltést sem akarok gyakran.

- Köszi, srácok! Most aludhatnék tovább?

- Nem, nem nyuszikám! Te most szépen kikelsz az ágyból, mivel már dél van, és lejössz! –mondta Louis. Dobtam felé egy mérges puszit, majd kikeltem az ágyamból. Lent, leültem a kanapéra. Első dolgom a twitter megnézése volt. Négy trend szólt rólam.  Hirtelen megszólalt a csengő. Felálltam, és odamentem az ajtóhoz. Kinyitottam és Taylor állt ott.

- Te mit keresel itt? – kérdeztem tőle.

- Azt mondtad, ma beszélhetünk. Itt vagyok! –mondta, mire szemöldököm az egekbe szaladt.

- Mondd, te tényleg ne vagy magadnál? Azt mondtam…- fejeztem volna be, mire megcsókolt.  Próbáltam eltolni magamtól, de nem sikerült.  Egy nagy „Tudtam HARRY” után, teljes erőmből eltoltam magamtól a lányt és a hang felé fordultam. Ahhoz képest, hogy gipszben van a lába, elég gyors. Felrohantam hozzá, és kétségbeesetten kopogtam ajtaján.

-  Kicsim, kérlek, engedj be! –mondtam, de nem szólalt meg. – Baby, beszéljük meg! –kértem, de még mindig semmi.  Már félórája próbálkozom, de egy hangot sem hallottam onnan. Leültem az ajtaja elé, és vártam. Ezt nem hiszem el! Most, hogy végre megint velem lehet, el fogom veszíteni, hála Taylor-nak.

Az ajtó hirtelen kinyílt , én meg olyan gyorsasággal álltam fel. Csak a kezembe dobott valamit, azzal a mondattal, hogy „Boldog Szülinapot!” Ezzel be is csukta az ajtót, és többé nem jött ki. Kinyitottam ajándékát. Több mindent tartalmazott. Volt benne egy levél és egy könyvszerűség. Egy fotóalbum rólunk. Sóhajtottam egy nagyot és elolvastam levelét.

*Kata szemszöge*

Úgy érzem átvertek. Súlyosan átvertek. Tudtam, hogy nem kéne belefutnom Harry csapdájába, hogy én legyek az egyik a sok közül. Az, hogy Taylor-ral smárolt, azt próbálnám elfelejteni, de nem megy.  Egy ideje már itt sírok, és az ajándékát szorongatom. Tudom, hogy itt van a szobám előtt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felálltam és kivittem neki az ajándékot. Odadobtam neki és már jöttem is be. Adtam neki egy levelet. Ezt most írtam. Már tudom kívülről. Ez állt benne:

Harry!

Először is nagyon-nagyon Boldog szülinapot kívánok neked! Remélem, jól telnek húszadik életéved, első percei/napjai.

Tudod, mikor megismertelek, még nagy rajongó voltam, aki nem tudott hozzátok beszélni. Ha beszéltem, hülyeségeket mondtam. Aztán megszoktam, mivel kiderült, hogy Zayn a tesóm és muszáj volt viselkednem. Még most is magamat érzem az egyik legnagyobb fannak.

Mikor összejöttünk, életem legjobb napja volt. Akkor volt, hogy minden rózsaszín lett körülöttem. Másra sem tudtam gondolni, csak rád. A puha fürtjeidre, és ajkadra. Egyszerűen imádom Őket! Sok bolondságot csináltunk együtt, amik mindig boldoggá tesznek. Emlékszem az első randinkra. Olyan aranyos voltál, mikor zavarba jöttél és ne tudtál mit mondj.

Mikor kórházban voltam, tudom, egész végig ott voltál és nem mentél haza. Ezt nagyon köszönöm Neked!

Remélem ezek az emlékek benned is megmaradnak,még akkor is, ha a levél utolsó sorához érsz. Tudod, én nagyon szeretlek. Igaz, ne mondtam sokszor, talán egyszer sem, de SZERETLEK.

Sajnos ez nem működött köztünk. Neked érettebb lányok kellenek, és nem ilyen mint én vagyok. Most szabad utat kapsz. Ég veled HARRY!

Csók: Kata

Igen, nem mertem neki kimondani, így inkább leírtam. Úgy hallom, már Ő is elolvasta,mivel dörömböl és kiabál nekem. Tudom, én vagyok a legszemetebb lány, mivel a szülinapján csinálom ezt vele, de ne tehetek mást! Ő rontotta el!

Eleinte egy másik levél volt benne, de az már nem aktuális.

Harry már elég régóta dörömböl az ajtómon. Nem mentem ki hozzá, de most muszáj kinyitnom az ajtót. Beszélnem kell vele. Nem maradhatok itt ezek után. Kinyitottam az ajtót és megláttam Őt. Látszott rajta totál ki van.

- Harry, menj innen, kérlek! –kértem, mire csak megrázta fejét. Próbált valamit mondani, de nem tudott. -  Hát jó! – sóhajtottam, majd továbbmentem. A lépcső elé érve, leszóltam bátyámnak,aki már jött is. Furán nézett rám, de annyiban hagyta. Mire visszafordultam a szobám felé, Harry már nem volt ott.

Zayn-nel bementünk és mesélni kezdtem neki. Könnyeim utat törtek maguknak. Annyira hiányzik! Bátyám ideges lett, de nem ment át Harry-hez leszidni. Elég volt neki ez.

*Harry szemszöge*

Mindent elcsesztem. Az egész életem romokban hever. A lány, akit igazán szerettem elhagyott. Basszus, de rossz ezt kimondani. Ezért csak én vagyok a hibás. Miért kellett nekem az exem csapdájába belemennem? Taylor ezért még megfizet.   Hirtelen az ajtón két kopogás.

- Ki az?- kérdeztem.

- Eleanor – válaszolta, majd kinyitottam az ajtót. – Boldog szülinapot! –mondta, majd átadott egy ajándékot és Lou is megjelent. – Ez közös ajándék vele.

- Köszönöm! Bárcsak boldog lenne! –mondtam, majd megint elkezdtem sírni. Mi van velem? Meg van! Szerelmes vagyok és most törték össze a szívem.

- Minden rendben?- kérdezte legjobb haverom.

- Persze! A legnagyobban! –mondtam, majd kinyitottam az ajándékot. Az ajándék megmosolyogtatott. Alsógatyák, rajta mindenféle perverz narancsos és banános dolgokkal. – Köszönöm!

- Nincs mit! De biztos minden rendben van? –kérdezte El, mire megráztam a fejem.

- Nem! –és elkezdtem nekik is mesélni.