Remélem azért tetszik nektek! Légyszi komizzatok!
Nektek milyen lett a félévitek? Én kitűnő lettem! Legutóbb másodikban volt ilyen! Olyan boldog vagyok!
Puszil titeket: Timi :) <3
* Egy hét múlva*
Mostanra végre kiengedtek
a kórházból. Zayn most írja alá a papírokat. Harry, amióta felébredtem, nem
megy el mellőlem. Nem hagy magamra. Mindig velem van. Mindig fogja a kezem,
puszilgat és ölelget. Nagyon örül, hogy
visszakapott.
Zayn, végzett a papírok
aláírásával. A nővérkéknek, orvosoknak megköszöntük a sok segítséget és végre
kiindultunk. A fiúk gyorsan haladtak előre, de én csak bicegtem. Harry, természetesen ugyanolyan lassan jött velem. Hát, igen! A bal lábam és a bal
kezem eltört. A hülye gipsz miatt nem
tudok normális tempóban menni. Mire kiértünk a fiúk már a kocsiban ültek.
Mielőtt beülhetem volna, a Szerelmem felemelt és berakott a kocsiba, majd beült
mellém.
Az egész úton csend
uralkodott. Csak Harry cuppanós puszijainak hangja hallatszódott.
- Ajj, hagyjátok már abba
egymás nyaldosását! Idegesítő ez a hang!
- mondta Louis már nyűgösen. Az tény, mindenki kikészült.
- Hé, csak puszilgat! Te
nem szoktad Eleanort-t megpuszilni?
- De, csak az nem ilyen
idegesítő!- mondta.
- Igazad van! Rosszabb!
–mondtam, mire besértődött. Mindig játssza az agyát. – Jól van, na, csak
vicceltem! –mondtam és adtam egy puszit az arcára, mire Harry felháborodott.
- Hé, mi az, hogy neki
adsz, de nekem nem! –kérdezte hitetlenkedve.
- Ajj, hagyjatok már!
Fáradt vagyok! –mondtam, mire bedurcizott. Adtam arcára egy nagy puszit, amivel
kiengeszteltem Őt.
Mikor végre hazaértünk,
Harry kiszedett a kocsiból és bevitt a házba. Hiába mondtam neki, hogy be tudok
menni egyedül is, nem érdekelte Őt. Azt mondta, amiben tud, segít nekem. Meg
akarja könnyíteni a helyzetemet. Hát,
oké! Letett a kanapéra és leült mellém. Átkarolta derekamat, bekapcsolta tévét
és csatornákat keresgélt. A híreknél állt meg. Csak a szokásos volt benne. Két
ember meghalt egy balesetben. Kigyulladt egy ház, innen nem messze, és
frontális ütközés volt.
A következő hírnél még a
lélegzetünk is elállt. Rólunk volt szó. Arról, hogy a fiúkat látták bemenni a kórházba
majdnem két hete, majd ma láttak minket távozni.
Ezután bementem a konyhába.
Persze mindenki mérgelődött, hogy miért nem szóltam nekik, Ők szívesen
segítenek nekem bármiben. Kivettem a hűtőből a narancslevet, kerestem egy
poharat, majd teletöltöttem azt. Ezután visszaraktam a gyümölcslevet a helyére
és valami ehetőt kerestem. Sajnos, mivel a fiúk is csak a kórházban ettek, ezért
a hűtőszekrény üres volt. Végső elkeseredettségemben elvettem egy almát, majd
beleharaptam. Kibotorkáltam a konyhából
és a szobám felé vettem az irányt. A lépcső előtt megtorpantam, majd mély
lélegzete véve, megpróbáltam észrevétlenül felmenni a lépcsőn. Nem akarom, hogy
mindig kiszolgáljanak és segítsenek. Sajnos a tervem nem jött össze, mivel az
egyik lépcsőfoknál elvesztettem egyensúlyomat, majd majdnem hátraestem, de
sikerült megkapaszkodnom a korlátban. Természetesen ezt mindenki észrevette, majd
Harry helyett Zayn cipelt fel a szobámba, Közben idegesen magyarázott, hogy
miért nem szólok valakinek.
- Zayn, nem kell nekem
segítség. Nem akarom, hogy a szolgáim legyetek! –mondtam, mire leült mellém és
rám nézett.
- Húgi! Mi szívesen
segítünk neked. Csak szólnod kell! Amúgy is sok mindent nem tudsz megcsinálni
egyedül. Épp ezért kérlek, hogy fürdésnél, ne hagyd Harry-t, hogy bejöjjön
segíteni. Majd szólok valamelyik lánynak, hogy segítsen - ajánlotta fel.
- Zayn, ugye nem gondolod
komolyan, hogy meg kell engem fürdetni? Megoldom magamtól. Szerencsére van
zuhanykabin ebben a nagy házban, így sikerülni fog –mondtam neki, mire nagy
nehezen bólintott. –Amúgy meg, ne aggódj, Harry-t nem is engedtem volna be-
fejeztem be mondanivalómat, mire elmosolyodott. Ezek után még beszélgettünk sok
mindenről. Természetesen felköszöntöttem szülinapja alkalmából, majd bocsánatot
kértem, hogy elrontottam. Erre csak megölelt és azt mondta, hogy nem az én
hibám.
*Harry szemszöge*
Mikor Safaa kirohant és
azt mondta él, nem hittem neki. Sőt totálisan leszidtam szegényt, hogy
ilyenekkel ne szórakozzon. Ezután pár nővér ment be egy orvossal. Mikor
kijöttek és az orvos azt mondta, hogy valamilyen égi csoda folytán Kata szíve
újra dobog, azonnal berohantam a többiekkel Szerelmem kórtermébe. Megfogtam a kezét majd átöleltem Őt. Könnyeim
potyogtak, de most végre az örömtől. Pár perc múlva gyönyörű szemeit
kinyitotta, majd megkérdezte miért sírok. Én még mindig nem hittem el, hogy itt
van velünk. Mindenki megölelte, megpuszilta Katát, majd következett Zayn, a bátyja.
Ő, ahogy csak tudta megölelgette, majd szintén az örömtől sírva, beszélt hozzá.
10 perc múlva egy orvos kiküldött, minket, mivel meg szeretnék vizsgálni a lányt.
Most végre itt van. Végre
újra csókolgathatom, ölelgethetem. Ez egy felemelő érzés. A legjobb az egészben,
hogy nem veszítettük el. A lányok, Perrie, Eleanor és Sophia már tudnak róla.
Perrie és Eleanor sikítva örültek a hírnek. Sajnos még nem tudtak eljönni, mivel
munkájuk van, de ahogy lesz idejük meglátogatják az Angyalkámat. Szerelmem, mivel gipszben van, elég nehezen
mozog, és próbálok neki segíteni, megkönnyíteni a dolgát, csak a makacs természete
nem nagyon örül ennek. Nem szereti, ha kiszolgálják Őt. Most is majdnem leesett
a lépcsőn, de szerencsére meg tudott kapaszkodni.
A balesete nagyon
rosszkor jött, mivel hónapfordulónk lett volna, amire nagyon készültem. Mindent
elterveztem, minden megvolt és jött a rossz hír. Ezt be fogom pótolni, mondjuk a
következő hónapnál, mikor már egy kicsit jobban lesz. Az ajándékát, ma fogom
neki odaadni. Az ékszer, amit tőlem kap már egy jó ideje a dobozában lapul, de
ma végre kicsilloghatja magát Szerelmem nyakán.
Zayn végre kijött Kata szobájából,
majd én mentem be helyette. Ő már sajnos aludt. Adtam egy puszit homlokára, mire
megmozdult és elkezdett nyöszörögni. Igen, sajnos mindenre felkel. Elkezdtem dúdolni
neki egy dalt, majd vissza is aludt. Kimentem az ajtón, szép halkan becsuktam
és visszamentem a srácokhoz. Mivel
mindenki szenvedett, hogy éhes, ezért kiugrottam egy boltba, ami egy
Tesco-volt. Bevásároltam, de persze egy csomó ember felismert. Adtam nekik aláírást és csináltam velük
képet. Kérdéseket is tettek fel, amikre
válaszoltam. Szépségemről is kérdeztek. Ezeket a kérdéseket inkább megválaszolatlanul
hagytam. Az Ő engedélye nélkül, nem fogok semmire válaszolni.
