35. rész Hol vagyok?

Sziasztok! Itt az új rész! Szomorú vagyok,hogy az előző részhez csak 1 komi érkezett, pedig azt éreztem az egyik legjobb résznek! Kérlek titeket írjatok komit!  A másik blogomra is alig kapok. Köszönöm a barátnőmnek, Enikőnek,hogy mindig támogat, Köszönöm neki,hogy meghatódott a 34. részen. Ezt akartam elérni :)Ez a rész is szomorú lett. Egy darabig még ilyen lesz. 

Mivel mostanában két részt hoztam mind a két blognál, nem valószínű,hogy jön pénteken illetve szombaton rész.  tudjátok lesz egy vizsgám amire nagyon fel akarok készülni, de megpróbálok részt hozni. Jó olvasást!

Puszi nektek: Timi 

* Harry szemszöge pár nappal később *

Már 3 napja vagyunk itt. Katát megint műtik. Már volt bent mindenki nála. Az orvosok még mindig nem tudnak semmit mondani. Milyen orvosok ezek? 3 napja várjuk, hogy megtudjunk valamit. Nyílik egy ajtó. A Szerelmemet tolják ki rajta és az eredeti szobájába viszik. Egy privát szobát kértünk számára a legjobb orvosokkal. Remélem, Ők megtudják, úgy műteni, hogy ne veszítsük el Őt! Zayn is totál kivan. Amióta itt vagyunk nem mozdultunk innen. El és Perrie pedig sírnak. Sírnak, mint mi. A szőkelány barátja vállára fektette a fejét. El-t Lou próbálja nyugtatni, nem túl nagy sikerrel. Mi tart már ilyen sokáig? Már eltelt fél óra, mióta ide behozták! Mindenki sík ideg, szomorú, mérges és egyben reménykedő. Kinyílt a kórterem ajtaja és egy orvos lépett ki rajta.

- Be lehet hozzá menni, de csak egyesével! - mondta és eltávozott. Könyörgő tekintettel néztem Zayn-re, hogy hadd legyek én az első. Zayn bólintott, majd rohantam is be. Kata ott feküdt és aludt. Leültem mellé és megfogtam a kezét.  Adtam egy puszit homlokára és megsimítottam arcát. Elkezdtem hozzá beszélni:

- Hé, Szépségem! Tudod, nagyon szeretlek! Rendbe fogsz jönni! Én itt leszek veled mindig!  Nem tudom, hogy hallasz-e vagy nem, de itt vagyok. –mondtam. Lehajoltam és adtam ajkaira egy puszit. Hirtelen, szempillái megrebegtek és kezdett megmozdulni. Szemei pislogva nyíltak ki, majd körbenézett.

- Hol vagyok? – kérdezte- Szegénykémnek hangja is alig volt.

- Kórházban. –mondtam, közben megnyomtam a nővérhívót. – Emlékszel? Volt egy baleseted. Egy autó nektek jött. –meséltem tovább és nyílt a terem ajtaja. Egy nővérke lépett be és elmosolyodott.

- Hogy van? - kérdezte.

- Nem túl jól. Mindenem fáj! – válaszolta Kata.

- Rendben, ha bármi baj van, akkor csak nyomja meg a gombot! –mondta a nővér és ki is ment. Még beszélgettünk egy jó 10 percet, mikor Kata hirtelen fájdalmában felnyögött.

- Hé, minden rendben? –aggódtam érte.

- Nem, Harry hívj egy orvost- mondta elhalkuló hangon és végül becsukódtak a szemei. Kifutottam a szobából és ordítani kezdtem egy orvosért. Nem mehet el! Még olyan fiatal! Miért?  A doktor jött és bement a terembe. Mikor visszafordultam, láttam, hogy Zayn családja is itt van.  Elmeséltem nekik mi volt bent majd kimentem a kórház kertjébe. Rendbe kell jönnie!   Már vagy fél órája lehettem kint, mikor bementem. A fiúk és Zayn családja még mindig kint ültek. Leültem egy szabad székre és vártam, hogy kijöjjön egy orvos. Hirtelen csak azt láttam vagy négy doktor fut be Katához. Mindenki nagyon megijedt. Mi történhetett?

*Kata szemszöge*

Mikor szóltam, Harry -nek hogy szóljon egy orvosnak, a szívem szúrni kezdett. Alig kaptam levegőt. Az orvos bejött és elkezdett vizsgálgatni. Ezután már minden feketeség és egy nagyon fehér helyre kerültem. Itt volt mindenki a családomból, akiket egyszer elveszítettem. De mit keresnek ők itt? Azonnal nagymamám karjaiba borultam. Nagyon örülök,hogy újra láthatom Őt. A nagypapát is megölelgettem,majd húgomat kerestem. Hirtelen egy sikítást hallottam és nyakamba ugrott. Sírt.

- Hé, Miért sírsz? - kérdeztem.

- Mert annyira örülök, hogy látlak! De egyben sajnálom is, hogy ez történt. Neked még nem kellene itt lenned!- mondta, és mamámék bólintottak. Ezek után hirtelen eltűntek.  EZZEL MIRE CÉLOZ? Hol vagyok? Ezt meg, hogy csinálták? Körbenéztem ebben a „megmagyarázhatatlan, hogy mi ez” helyen. Minden fehér volt. Sok emberrel. Asszonyok és Urak sírtak vagy éppen örültek egymás társaságának. Talán ez a menny lenne? Meghaltam volna? De Harry! És Zayn! És Fiúk! Most mi van velük?

Hirtelen láttam őket. Homályosan, de láttam őket. Sírnak. Vajon most tudták meg? De hol van Harry? Jajj, nem akarom, hogy miattam legyenek szomorúak. Már így is elég gondot okoztam nekik. Most végre nem vagyok ott, és még így is gondot okozok. Mit csinálok rosszul? Zayn szülei is itt voltak. Ők mit keresnek itt? És egyáltalán mióta vannak itt? Vagy a legfőbb kérdés: Mikor történt a balesetem? Az időérzékemet totál elvesztettem.  Milyen nap van ma? Hányadika? És hirtelen valami beugrott: Január 10.  Ez volt az nap, mikor mentem volna vásárolni. De hány nap telt el az óta? Zayn! Zayn szülinapja: Január 12. Ezt nem hiszem el! Elrontottam a szülinapját. Még ez is!

Végre megláttam Harry-t a folyosón. Vörösre kisírt szemekkel jött vissza. Ne! Ezt nem hiszem el!  - kiabáltam, és sírni kezdtem. Hirtelen mindenki felnézett. Reméltem, hogy észrevettek, de csak ennyit hallottam:

- Honnan jött ez a víz? –kérdezte Niall, elég megtörten. Mindenki a fejét rázta. Szóval éreztek! Legalább is könnyeken keresztül! Kezdtem magam furán érezni. Hirtelen visszakerültem a nagy fehérségbe. A Mennybe. Itt minden olyan nyugodt. Ismeretlenek és Ismerősök üdvözöltek itt engem. Továbbgyalogoltam és egy olyan ajtót véltem felfedezni, amire ez volt írva: Celebek, Sztárok! Benyitottam. A szemeim kikerekedtek. Itt volt miden sztár: Michael Jackson, Paul Walker és a többiek. Gyorsan becsuktam az ajtót és kerestem a családomat. Hol vannak?

*Zayn szemszöge*

Mikor az orvos kimondta azt a szót, hogy a húgomat nem tudták megmenteni, a szívem darabokra tört. Harry azonnal kiment az udvarra. El tusom képzelni, mit élhet most át, Vagy is nem! Nem tudom elképzelni! Végre igazán Szeretett Valakit és…  .  Inkább jobb, ha nem mondom ki többször ezt a szót. A szüleim és testvéreim nagyon el voltak keseredve. Főként apám és Safaa. Meg persze én! Talán mi álltunk hozzá a legközelebb a családból. Perrie és Eleanor szintén nem hitték el. Nagyon megkedvelték a húgomat. Miért? Miért pont Ő? Aki nem tett semmi rosszat? Bezzeg, aki okozta a balesetet túlélte. Miért mindig az ártatlanok halnak meg? 

34. rész "Rendbe fog jönni!"

Sziasztok! Ez eléggé szomorú részre sikeredett. Csatolok zenéket is hozzá! Remélem elnyeri tetszésetek! Légyszi írjatok pár komit.

Puszi: Timi

  *1 hónappal később*

*Harry szemszöge*

 Január 10-e van. A mai nap különleges. Ma vagyunk Katával együtt egy hónapja. Egy különleges dologgal készülök neki, ezért korán keltem. Még senki sem volt fent. Gondoltam, mivel még csak fél 7 van. Felvettem kedvenc kabátomat és cipőmet és már indultam is. Az öt kocsim közül kiválasztottam egyet. A Range Roverem-re esett a választás. Ez a kedvenc kocsim. Kiálltam vele a garázsból. Először is egy virágoshoz mentem.  Ott vettem egy nagy csokor rózsát. Remélem, szereti. Bár melyik lány ne szeretné a rózsát? A következő utam egy szállodába esett. Ez az egyik leghíresebb szálloda itt. Itt kértem egy szobát, ma estére. Az épület éttermébe foglaltam egy asztalt kettőnknek. Már előre megrendeltem az ételeket is. A kedvencét rendeltem.Hazafelé menet, a házba beérve már Liam, Louis, és nagy meglepetésemre már Zayn is felkelt.  Köszöntem nekik, majd felmentem az én Szerelmemhez. Ő még nyugodtan aludt az ágyban, egy párnát magához ölelve, a tőlem kapott Macival egyetemben. Leültem mellé, mire egy puszit adott arcomra.

- Hé! Ez nem fer! Te már fent vagy? –kérdeztem tőle.

- Miért tűntél el? –kérdezte és alsó ajkát lebiggyesztette. A francba!

- Ezt ne csináld! –mondtam neki, mire mosolygott.

- De még nem is kaptam puszit! –mondta és most ráharapott alsóajkára. Ezt nem hiszem el! Miért kell ilyeneket csinálnia? Lehajoltam hozzá és adtam neki egy úgynevezett „Jó reggelt!” csókot. Ezután kiszállt az ágyból, felvett egy melegítőt. Lement a fiúkhoz, ahol már Niall is ott volt. Mindenkit köszöntött egy puszival, majd beleült bátyja ölébe. Zayn átölelte és úgy néztek tovább TV-t.

*Kata szemszöge*

Zayn ölében ülve, hirtelen valami eszembe jutott. Úristen! Január 10- e van! Két nap múlva a bátyám 21. szülinapja lesz. Még nem vettem neki semmilyen ajándékot. Kipattantam Zayn öléből és felszaladtam a szobámba. Felhívtam El-t  és Perrie-t . Igen, az utóbbi 1 hónapban sikerült őket megismernem és nagyon jóban lettünk. Perrie-től megkaptam, hogy „szégyelld magad! Elfelejteni a saját bátyád szülinapját! „című szidást, de eljön velem. El szintúgy. Megbeszéltük, hogy a közeli pláza bejáratánál találkozunk. Lefelé menet, szóltam a fiúknak, hogy el kell mennem, de hamarosan jövök. Fogtam egy taxit és beszálltam. Elmondtam a sofőrnek az úti célomat és indultunk is el. Hirtelen egy gyors kocsit véltem felfedezni. Mi épp hajtottunk át a zöld lámpán, mire a másik sofőr belénk hajtott. Ezután már csak feketeség és nem vagyok eszméletemnél.

 *Zayn szemszöge*

 Javában néztük a TV-t, mikor elkezdett a telefonom csörögni. Ismeretlen szám. Felvettem, hátha valami fontos. Bár, hívtak már rajongók is fel.

- Halló, itt Zayn Malik beszél.

- Jó Napot! Itt Dr. Johnson beszél. Ön Kata testvére?

- Igen, de mi történt a húgommal? –kérdeztem idegesen.

- A húgának autóbalesete volt. Kérem, be tudna jönni  a kórházba? Ott majd mindent elmondunk.

- Persze, visszhall! – tettem le a telefont. -  Fiúk, mindenki gyorsan jöjjön Kata kórházba került!

- Hogy mi van? - kérdezte Harry. Látszott rajta, hogy nagyon ideges.

- Oké El, akkor ott találkozunk, szia!- köszönt el Louis barátnőjétől. Kata vele és Perrie-vel találkozott volna. Amilyen gyorsan csak tudtunk beszálltunk a kocsiba és teljes gázzal, hajtottunk a kórházhoz. Mikor odaértünk és leparkoltunk és rohantunk be az épületbe. A recepción azonnal információkat kértünk és felmentünk az 5. emeletre és kerestük 511 es termet, a Sürgősségi osztályt. Hamar megtaláltuk, mivel a lányok már ott voltak. Ők sem tudtak többet, mint mi, ezért türelemmel vártuk az orvost. Már vagy 30 perce itt vagyunk,de még nem történt semmi. Harry már 5- ször kiment a mosdóba, lenyugtatni magát. Végre kilépett egy orvos. Azonnal letámadtuk.

- Jó napot! Önök hozzátartozók? –bólintottunk. –Van egy kevésbé rossz és egy eléggé rossz hírem. Kezdem a kevésbé rosszal: A lány most altatásban van. Egy keze, és egy lába eltört, plusz a bordái megrepedtek. Az arcán vannak kisebb-nagyobb sebek. És most a rosszabb: Katának nagyon súlyos az állapota.  Mindent megteszünk, hogy túlélje, de nincs sok esély rá. Most jelenleg kómában van. Ha szerencsénk van, akkor felébred belőle, ha nincs akkor meg elveszítjük. Be lehet hozzá menni. És ha most megbocsátanak-mondta és eltávozott.

*Harry szemszöge*

Ezt nem hiszem el! Végre megtaláltam azt, akit igazán szeretek és lehet, elveszítem. Már mindent lemondtam, amit mára terveztem volna. Először mi mentünk be hozzá Zayn-nel. Szörnyű volt így látni a barátnőmet. Az a sok cső, gépek, sebek az arcán. Miért? Miért vele történt ez? Az a hülye kocsi, miért pont beléjük futott?  Bár senkinek sem kívánom ezt. Remélem, a sofőr rendben van.  Zayn most épp Katához beszél. Szemében könnyek gyülekeznek, amik nem félnek onnan kiszökni. Én is sírok. Sokan azt mondják, fiúként ciki sírni. Szerintem nem. Leülök az ágy másik oldalára és megfogom a lány szabad kezét. Adok rá egy puszit, majd csak nézem Őt. Nem akarom Őt elveszíteni. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle, sőt mi lenne velünk nélküle. Az biztos, én nem tudnék más lányra nézni. Ő a mindenem. De miért is gondolkodom ilyeneken? Hiszen még él!  Inkább örülnöm kéne,hogy van rá esély,hogy felépülhet. Igen, így fogok tenni. Pozitívan fogok hozzáállni a dologhoz, Rendbe fog jönni! Ezt fogom mondogatni!

És még itt van egy zene: Ez csak egy tartalék,de a többi jobban illik ide :) 

33. rész

Már épp a szobám előtt voltam, mikor egy kar ragadott meg.

- Hé, mi a gond? – kérdezte tőlem Harry. Nem válaszoltam. Kezét lefejtettem derekamról és bementem a szobámba. Még hallottam, ahogy dörömböl, és a nevemet kiabálja, de nem törődtem vele. Pár perc után végre abbahagyta. Miért kell mindent megnehezítenie?

Félóra múlva, már nagyon megéheztem, ezért lementem kajálni. Mindenki lent volt. A konyhában köszöntöttem bátyámat egy puszival,majd melléültem. Liam, aki szintén egy helyiségben volt velünk, szedett nekem rántottát és már neki is láttam.

- Hm, Liam ez Isteni volt! – mondtam teli szájjal és egy puszit nyomtam arcára. Mikor hátranéztem, Harry engem figyelt. A tekintete furcsa volt. Megvan! Féltékeny! De mire? Hisz ő csalt meg! Csöngettek. Louis ment ajtót nyitni. Csak a postás volt. A fiú behozta a leveleket, számlákat, újságokat, aztán minden visszatért az előbbire. Liam megfogta az újságot és elkezdte olvasni. Kinyitotta és a számára érdekes cikket kezdte el olvasni. Ekkor láttam meg.  Mi vagyunk a címlapon Harry-vel. Ha ezt Zayn meglátja… Közbe kellett vágnom.

- Liam, ideadnád az újságot?

- Most épp egy tök jó, hírt olvasok. Majd később, bocs.

- Akkor csak az első oldalt, légyszi !!!!! –kértem,mire megfogta és odaadta. – Köszönöm! – kimentem a konyhából, és Göndörké-t karjánál fogva ráncigáltam föl az emeletre.

- Hé, ha már, így felhoztál ide, akkor már nem is haragszol?- kérdezte,mire elédobtam az újságot. Csak nézte,aztán dühös lett.- Figyelj, ez… szóval… ez nem az aminek látszik. Azt sem tudom ki ő. Kérlek, higgy nekem! – kérte, mire én megráztam  a fejem. Megráztam a fejem.

- Harry, tegnap a hírekben is ez ment. Voltak bizonyítékok. Nem tudom, mit higgyek. Nem ébredtél mellettem reggel, aztán jött ez a hír, aztán már az újságban is. Harry ezek a képek elég igaznak tűnnek.  –mondtam, mire szomorúan csillogó szemekkel nézett rám. – Ne nézz így!  - kértem, mire megölelt.

- Baby, ezek nem igaziak. Azon nem is én vagyok. Nézd meg! Sosem hordanék ilyen ocsmány ruhákat. És ennek a fickónak nézd, meg milyen lapátfülei vannak.

Kínos csend következett, én meg még mindig a képeket néztem. Aztán megszólaltam:

 - Rendben, jó, bocsáss meg! Ennyire nem ismerlek, látod?

Megölelt és megcsókolt. Még beszélgettünk egy kicsit,míg meg nem kérdezzék,hogy elmegyünk -e az állatkertbe. Mivel még sosem voltam ott, beleegyeztem.

- Hé, Kata az előbbi vitáról és erről a hírről Ugye Zayn nem tud?- kérdezte.

- Nem tudok róla. - mosolyogtam, mire magához szorított.

Úgy érzem, a mi kapcsolatunk különleges. 

32. rész Sajnálom!!!!

Felvittem neki a szobájába, Már az ágyon ült és laptopozott.

- Hoztam neked kakaót! –mondtam neki mosolyogva és adtam egy puszit az arcára.

- Köszi! De én csak anyuét iszom meg! –mondta, mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá.

- Legalább csak kóstold meg! Na! –kértem, mire dühösen felsóhajtott.

- Mondom, csak anyuét iszom meg! Mit nem lehet ezen érteni? –kiáltotta, mire én összerezzentem. Mi van vele?

- Na, jó, én kimentem!  Nyugodj le egy kicsit! –mondtam neki erélyesen és kimentem a szobából. Lementem a lépcsőn és a kanapén ülő testvérem mellé ültem.

- Mizu húgi? .kérdezte vigyorogva és adott egy puszit a homlokomra. – Bántott?- mire megráztam a fejem. - Szóval bántott meg?- ismét megráztam a fejem- Akkor? Húgi mondd el!- kérlelte, és a hülye gyönyörű barna szemei miatt, feladtam és elmondtam neki.

- Csak, valami baja van és rám kiabált, de majd megnyugszik.

- Rendben! – még mondtam neki valamit, és visszamentem a szobámba. Harry még mindig ott ült az ágyon, immáron a kakaóval a kezében. Leültem mellé és néztem, mit csinál. Már nyugodtabbnak tűnik, mint akkor volt. Nagyon dolgozott a telefonján, mivel még fél szemmel sem nézett rám.

- Sajnálom! Nem akartam veled kiabálni. Tudod, csak féltelek. Nem akarlak kitenni a rajongóknak. Sajnálom azt az ölelést. Nem kellett volna. A rajongók rád szálltak. Nagyon rossz ezt látni. Mikor hoztad a kakaót, épp egy undorító véleményt olvastam rólad, aminek először hittem, és miután kimentél, akkor jöttem rá, hogy én vagyok a Világon a legnagyobb seggfej. Sajnálom tényleg!- mondta, és szorosan karjaiba vont.

 - Semmi baj! Tényleg!

Ezek után, még beszélgettünk egy kicsit, majd elaludtunk.

Reggel Harry nélkül ébredtem. Nem volt mellettem. Mivel még csak 7 óra volt, és még ilyenkor senki sincs fent, ezért felléptem Twitterre. Hát igen!  Egy jó komit nem találtam. Aztán megláttam még valamit! Harry kiírt egy olyan tweetet, hogy jó lenne, ha leszállnának rólam, mivel nem ártottam senkinek.  Ezt, persze, nem hagyhatták annyiban, ezért válaszoltak rá. Nem kíméltek. 10 trendből 7 rólam szólt. Hurrá! Mivel meguntam a hülyeségek nézegetést, kiléptem a közösségi oldalról és bekapcsoltam a Tv-t.  Mikor kapcsoltam át egy másik csatornára,  megláttam Harry-t  a TV-ben. Mit keres benne?

„ A One Direction szépfiúja, Harry Styles tegnap még bandatársa húgát ölelgette, ma pedig egy szőke hajú szépséggel láttuk együtt. Úgy láttuk nagyon jól elvoltak, még egy-két félrecsúszott puszi is volt. Vajon, Harry visszatért a csajozós énjéhez?”

Mikor vége lett a hírnek, elkezdtek potyogni a könnyeim. Nem hiszem el, hogy átvert! Hát, persze! Csak ki akart használni. Pff!

Kimentem a teraszra, ami csak lent van, de legalább van, és kiszellőztettem a fejem. Nagyon el voltam merülve gondolataimba.

- Mit csinálsz?- kérdezte egy aranyos hang, mire én nagyot ugrottam. – Jajj, nagyon sajnálom! – mondta és leült mellém. – Na? Mit csinálsz?

- Csak, gondolkodom! – válaszoltam.  Csend telepedett közénk. – Louis, miért van az, hogy akiben megbízol, az mindig átver?- kérdeztem tőle, mire nem válaszolt. Ő sem tudta. Vagy 10 percen keresztül ültünk így csöndben, míg nem meg nem jött Göndörke.

- Szia, baby! –mondta jó kedvvel és hajolt felém egy csókért. Elfordultam tőle és kísérlete nem sikerült. – Mia baj? –kérdezte értetlenül.  Én úgy néztem rá, mint aki hülyét látna, azután bementem. Miért van az, hogy amikor az ember boldog, utána minden rossz lesz? 

31. rész

*2 héttel később*

  

Ma szintén élő show volt. A legjobb 3! Mindenki csak ezt mondogatta. Nagyon szerettem volna továbbjutni a fináléba, de a többiek szerintem erősebbek. Két fiú van még bent, plusz én. Az izgalom nagy. Ma 5 dalt adunk elő. Sztárvendég több is lesz. Az 1D, a  Little Mix , Demi Lovato, Miley Cyrus, és  Katy Perry.

Harry-vel az utóbbi hetekben, mikor találkoztunk, egyfolytában együtt voltunk. Zayn és a fiúk megtudták, hogy együtt vagyunk. Először a bátyám nagyon kiakadt, de végül kibékült a helyzettel, azzal a feltétellel, ha Harry nem bánt meg. Eddig még történt meg. J

Már csak 2 perc és kezdődik az élő show. A 13 kiesett (Az UK-ban minden mentor 4 embert választ) és mi fogjuk kezdeni. Egy slágert fogunk előadni.  Katy Perry-től a Roar című dalt. A fiúk tigriseknek vannak beöltözve. Mi lányok, pedig egy dzsungelben kirándulónak. Imádom ezt a dalt.

Elkezdődött. Felléptünk a színpadra és énekeltünk. Mikor befejeztük a dalt, hangos taps és sikítás volt. Lementünk a színpadról, gyorsan átöltöztem, mentorom felkonferált, és videó után, felcsendültek a Rock and Roll című dal első hangjai, és elkezdtem énekelni. A dal végén kifáradva köszöntem meg a tapsot, és hallgattam az értékeléseket. A zsűrik beszéde után, bementem a hallba, ahol mindenki megölelt. A két fiú előadása után jött az 1D. A  Story of my life- ot adták elő.

Minden kör után egy híresség jött: A Little Mix a Move című számukkal, Demi a Neon Lights -sal, Miley a Wrecking Ball-lal és Katy Perry a legújabb számával az Unconditionally - val.

A döntés. Na, igen. El nem tudjátok képzelni, hogy izgulok. Nem akarok most kiesni. Bár inkább, most minthogy a holnapi Döntőben lennék második. És elkezdődött. Az utolsó egy perc. 5…,4…,3…,2…,1… és letelt.

- Az, aki, ma elsőnek jut tovább,az … - mondja a műsorvezető,Dermot és egy kis hatásszünet – Josh Skyler! – Nagy sikítás, nagy öröm és könnyek kísérik, ezt a nevet. Mentorát felkapja és úgy fut le a színpadról.

- Következő továbbjutó pedig- szintén hatásszünet. Utálom a z ilyeneket, ezekkel csak idegesíteni tudják az embert - Robert Chaster! –mondta, én meg megöleltem a férfit és elszomorodtam. 3. hely. Mint a fiúk. Louis, a mentorom megölelt és olyanokat mondogatott, mint például „Semmi, baj, Te vagy ennek a műsornak a legnagyobb győztese”. Nagyon jó, hogy ilyeneket mondott. Igaz, ahogy kimondta elkezdtem bőgni. A végén mindenki odajött hozzám.  A búcsú végeztével, még a sztárok is feljöttek a színpadra és Harry azonnal elém jött. Ő is megölelt, de ne engedett el. Nyugtatgatott. Nagyon aranyos volt, ahogy simogatta a hátam közben. Remélem, azért az újságok nem lesznek tele azzal,hogy nem engedett el,és hogy biztos járunk. Már látom a címlapot:  „ A One Direction szépfiúja, Harry Styles és Zayn Malik újdonsült testvére egy párt alkot „

Hazaértünk, én meg azonnal fürödni mentem. Bekentem a bőröm a tusfürdőmmel, aztán lemostam magamról. Törülközőben kimentem a szobámból, mivel elfelejtettem fehérneműt behozni magammal. Kinyitottam az ajtót és azt vettem észre, az én Göndörkém épp telefonozik az ágyon. Mivel nem vagyok szégyenlős, ezért nem mentem vissza a fürdőszobába, hanem egyenesen a szekrényem felé vettem az irányt. Kivettem belőle egy bugyit és egy hosszított pólót, és mentem volna vissza,de egy erős kar visszahúzott magához.

- Harry, hadd öltözzek fel, kérlek!- néztem rá.

-  Nyugodtan. Nem kell ahhoz bemenned- mondta vigyorogva.

- Még nem tartunk ott,hogy ruha nélkül láss, sajnálom!- és indultam a fürdő felé,mígnem Harry meg nem fogta a kezemet,visszahúzott, és megcsókolt. Igen, ma egész nap nem tudott. Még a csókunkba belemerülve hirtelen hideget éreztem a hátamon. A törülköző! Leesett!  Szerintem fel sem tűnt neki! Óvatosan elhúzódtam tőle, mire értetlenül nézett rám, aztán kitágult szemekkel, mikor észrevette, csupasz testemet. Berohantam a fürdőbe és gyorsan felöltöztem. Hajamat kontyba fogtam, megmostam a fogam és mentem vissza. Szerelmem,még mindig ugyanott és ugyanúgy állt,csak most már szájtátva is. Kimentem a szobából, lementem a lépcsőn és bementem a konyhába és csináltam magamnak egy fahéjas teát, Göndörkémnek kakaót. Tudom,hogy imádja.

30. rész

Reggel, arra keltem fel, hogy valaki puszilgat. Az én Göndörkém volt az.

- Jó reggelt! Bárcsak így kelhetnék miden nap! –mondtam, mire adott egy csókot.

- Kérésed, számomra parancs!

- Jó, akkor egy bacon-ös tojásrántotta rendel. -mondtam, mire az ő arca eltorzult.

- Rendben, de ezt vissza kell adnod- cukkolt én meg bólintottam. Kiszállt az ágyból és elindult kifelé. Én addig kihasználtam az időt és letusoltam. Ennek végeztével felvettem valami egyszerűt és pakoltam. Egyszer csak egy kócos hajkorona nyit be az én íncsiklandó rántottámmal.

- Ne már! Azt hittem még mindig ágyban vagy. Ágyba akartam vinni-mondta szomorúan. Én azonnal bepattantam az ágyba.

- Tessék, most már ágyba kapom. Köszönöm!-mondtam, mire ő nem adta oda a reggelit, hanem elkezdte enni.

- Hé, add ide! Az az enyém!-mondtam, miközben odamásztam hozzá és elkezdtem kalimpálni előtte, hogy kiverjem a kezéből a villát. Amilyen szerencsétlen vagyok nem sikerült. Leestem az ágyról. Szuper! Ő csak nevettem rajtam és ette tovább a finomságot. Mikor még mindig cukkolt én meg szinte már nyál csurgatva néztem, megkordult a gyomrom. Ekkor gonoszan elvigyorodott és a maradékot is megette. Én csak hitetlenkedve néztem, aztán felálltam és kimentem a konyhába. Reméltem, hogy lesz még itt rántotta. És főnyeremény! Elkezdem odafutni, de Harry megelőzött. Kiszedte a maradékot és azt is elkezdte enni.

- Hé, az előbb ettél! –mondtam felháborodva.

- Bocsi, éhes maradtam – és leült a fotelba. Ezt már nem hagytam annyiban. Odamentem hozzá, mire ő felállt. Elkezdtem őt kergetni. Ez ment vagy 5 percen keresztül, mire megbotlottam a lábában és mind a ketten elestünk. Én rá (:P), ő meg alattam nyúlt ki. Szerencsére a kajának semmi baja nem lett. Mikor észbe kaptam, a kaja felé nyújtózkodtam, egyenesen Harry-ről, ugyanis nem esett messze tőlünk. Hirtelen egy Niall jött el a lépcsőn kómásan. Mikor meglátott minket elég furán nézett ránk, aztán észrevette a kaját, amiért már vagy félóra küzdök. Felcsillant a szeme felkapta mielőtt elértem volna és elkezdte enni. Motyogott egy köszönömöt és ette tovább. Én fájó szívvel néztem rá. Nem hiszem el, most mit fogok reggelizni? Benéztem a konyhaszekrénybe, ahol találtam Nutellát. Ez az! Aztán belenéztem a hűtőbe és megláttam Niall csirkéit, amit még elrakott. Na jó,akkor most én szórakozom. A Nutellát visszaraktam a szekrénybe, megmelegítettem a csirkét és miután kész lett, leültem Niall mellé, és ott ettem a csirkéit. Mikor észrevette mit eszek, fájdalmasan nézett rám. Mikor már jól laktam, és még maradt odaadtam neki, és azonnal elkezdte elfogyasztani. Felmentem a szobámba, ahol Harry ücsörgött. Úgy csináltam, mintha nem venném észre.

Délután, indultam az X faktor stúdióba. A ma esti élőshow témája az elhagyás/önfeláldozás volt. Én Bruno Mars-tól a Grenade című dalt fogom előadni. A sminkesek jó munkát végeztek. Mivel a dal úgy lesz előadva ,hogy a refréneknél : a elkapnám a gránátot, a kezem vérezne és a stb. mindegyik meglátszódjon, sokat kellett dolgozni vele.

*Harry szemszöge*

A reggel nagyon jól telt. Jó volt Katával szórakozni. Végül ne tudom mit evett, de utána számba sem vett. Persze látszott rajta, hogy szórakozik, de még arról sem szólt,hogy hova megy.

Lementem a fikhoz és hallgattam, ahogy Niall meséli, hogy reggel mit műveltünk,és ,hogy Kata megette majdnem az összes csirkéjét a szeme láttára. Igen,neki ezek a legfontosabb dolgok.

Egy kis magyarázat és a 29.rész

Mint látjátok, nem csak résszel jöttem. Sokan kérdeztétek, hogy ki Kata igazi családja, meg a testvérei hogy kerültek elő. Most erre kaptok választ. Szóval.:

 Ugye Kata anyukájának volt viszonya Zayn apukájával és így született meg ő. Mivel az apuka a feleségét szerette, ezért visszament hozzájuk, de Katáról ő is tudott és segített is anyagilag. (Persze titokban.)

Kata húga: Igen ez egy olyan történet, amit véletlenül kihagytam. A mostani részbe fogom beleírni, mint visszaemlékezés, persze utána folytatódik utána normálisan a történet. Remélem így már érthetőbb lesz J

Na és most jöjjön a rész! (ez a múlt heti kihagyás miatt van)

Puszi:Timi

- Kata, lennél a barátnőm? ?- kérdeztem meg azt a mondatot,ami már napok óta a szívemet nyomja.

A lány csak kikerekedett szemekkel nézett rám én meg kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam. Miért? Miért kell mindent elrontanom?

- Harry, igen megpróbálhatjuk –már kezdtem közel húzni magamhoz, amikor is közbeszólt.

- De! Én ezt még nem szeretném elmondani a fiúknak, és senki másnak sem! - fejezte be, mire én azonnal letámadtam csodálatos ajkait. A csókot levegőhiány miatt szakítottuk meg.

Mivel már elég későre járt, és még van egy meglepetésem Kata számára, lesegítettem őt a fáról és elindultunk a kertbe. A cuccokat majd holnap lehozom onnan. Mikor beértünk a kertbe, már minden készen állt. A gyertyák a helyükön voltak és pokrócok is. Kata mit sem sejtve indult be a helységbe.

- Harry. ez mi?- kérdezte miután meglátott egy tűzijátékot a levegőben, ami az ő nevét alkotta.

- Meglepetés! –mondtam és csak a gyönyörű mosolyát láttam arcán. – Nem akarsz valami filmet nézni?

- De! Hol?- kérdezte értetlenül.

- Hát itt! Már minden meg van szervezve. - leültünk a pokrócra és betakartuk magunkat. A film egy fára volt kivetítve, ami így sokkal érdekesebb volt. Mikor vége lett a filmnek, összeszedtük a dolgainkat és be is mentünk. A fiúk még mindig nem voltak itthon, de megmondom, őszintén nem is érdekel. Szerintem én sokkal jobban érzem most magam. Felértünk a szobámba és fürdés nélkül bele is bújtunk. A fejét a mellkasomra hajtotta, és így hallgattam aranyos szuszogását.

*Kata szemszöge*

Az, hogy most Harry barátnője lehetek, nagy öröm számomra. El sem hiszem,hogy egy ilyen lány kell neki,mint én.

A mai este nagyon jól telt vele. Olyan aranyos volt a tűzijáték tőle, meg a film és a vacsora. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól tud főzni.

Este egymás mellett kerülünk az álmok világába.

(Innen kezdődne a visszatekintés és egyben Kata álma)

„ X-Factor élőshow. A zsűri már értékelt engem.

- Kata, van egy meglepetésünk számodra! – nem tudtam mi lehet, de a közönség irányába fordítottam a fejemet. És megláttam. Megláttam azt az embert, akit 3 éve vesztettem el. Legalábbis azt hittem. Itt van! Itt van az apám. Ez nem lehet! Hisz ő meghalt! Nem jött vissza a többi katonával együtt. Ezeket a gondolatokat gyorsan elhessegettem az agyamból és futottam apám felé. Már könnyes szemmel öleltem meg jó szorosan. Ez életem legjobb napja! …

… Mikor hazaértünk, én még mindig apám mellett voltam. Ez egyszerűen felfoghatatlan! De ő egyre feszültebb lett.

- Apa, mi a gond?

- El kell mondanom neked valamit. Tudod,nem az az édasányád,akit akiről azt hiszed,hogy az. Tudod anyukádnak van egy testvére. Ő a te édesanyád. Én az ő férje vagyok. Az apukád,mint már tudod, Zayn Apukája. Erzsivel, anyukáddal történt az, amit Judit mondott neked. Még van 4 testvéred. Azért nevelt fel Judit, mert mikor születtél nem volt jó anyád magaviselete.

Folyton drogozott. Mellette te nem nőhettél fel. De most már tudod az igazságot. Remélem megtudsz nekünk bocsátani! –fejezte be,én meg könnyekkel küzdve adagoltam be magamnak a most hallottakat.

- Rendben. Köszönöm, hogy elmondtad. De nem fogok könnyen megbocsátani. –és itt volt az a mondat, mikor felállt és elment, én meg csalódottan és egyben idegesen ültem tovább.”

*Visszatekintés és álom vége*

Egy gyengéd rázogatásra keltem fel. Harry volt az.

- Hé, jól vagy?- kérdezte.

- Persze, csak rossz emlékek- mondtam, mire megpuszilt és visszafeküdt. Még nézelődtem egy picit és én is visszaaludtam.

Néztétek az 1DDAY-T? Én igen. Annyira jó volt. Holnap Midnight Memories album! Már annyira várom! 

28.rész

Sziasztok! Itt az új rész! Nézzetek be a másik blogomba is please :)

Nem sokára 1dday! Már alig várom!

Álmomból egy kétségbeeset hang keltett fel. Harry volt. Hogy ő mit keres itt, azt nem tudom.

- Hé, mi történt? Miért sírsz?- kérdezte. Megérintette az arcomat és lepuszilta rólam könnyeimet.

- Miért nem vettétek fel a telefont?- kérdeztem. Nem válaszolt, csak szomorúan átölelt és csak annyit mondott: ”Sajnálom!”

*Reggel*

Reggel mikor felkeltem, az én Göndörkém,még mindig aludt. Nehezen kimásztam mellőle és lementem a lépcsőn. A fiúk közül csak Zayn volt ébren. Köszöntöttem egy puszival és leültem mellé. Észrevette rajtam, hogy nem vagyok toppon,de nem kérdezett semmit. Tudta, hogy mi történt. Láttam rajta, hogy mindenről tud. Biztos megkereste anyuékat.

Ma be kell mennem a stúdióba fiúkkal. Mikor végre elkészültek elindulhattunk. Az úton nem volt az szokásos hangulat. Louis és Harry nem bohóckodtak. Mire megkérdeztem volna, már megérkeztünk. A nagy hústorony csak mosolyogva bólintott egyet és beengedett minket.

A forgatás nagyon jól ment, mivel Harry-vel alakítok ott egy párt és meg kellett csókolnom. Mondanom sem kell szívesen tettem, de persze ezt ások nem vették észre.

*Harry szemszöge*

A forgatáson, Katától kapott csókok jobb kedvre derítettek. Egyre jobban tetszik ez az ötlet, hogy egy filmben szerepeljünk. Ilyenekért megéri. A mai adag felvétele után, először Niall kedvére tettünk, és elmentünk egy Nando’s-ba. Az ír fiúnk két nagyadag csirke szárnyat rendelt. Hát igen! A kedvence. A legutóbbi incidens miatt,most Niall hívott meg minket kajára. Igaz, nekünk elég volt egy kis adag csirke is, de legalább nem nekem kellett kifizetnem. Azt viszont észrevettem Katának is elég nagy étvágya volt. Remélem azért nem eszi dugig magát,mert még meg szeretném őt lepni.

*30 perccel később*

Végre hazaértünk. Niall kért még egy kör csirkét,de azt már elvitelre.

- Megyünk ma bulizni? – kérdezte Louis. A francba miért most? Tudja,hogy imádom a bulikat,de ma más tervem van.

- Én most bocsi nem- mondtam, mire mindenki felém fordult. Az arcukról meglepettség tükrözött.

- Mivan? Beteg vagy ember?-kérdezte Zayn.

- Nem, csak fáradt vagyok. Meg amúgy is Kata nem maradhat itthon egyedül. –mondtam mire mindenki bólintott. Mikor végre elmentek, felmentem a szobámba és elkezdtem készülődni. Engedtem egy kis meleg vizet és beleültem a kádba. Fél óra múlva, mikor már jól átázott a bőröm, kiszálltam belőle és felöltöztem. Egy öltönyt vettem fel fehér pólóval és az agyon hordott fekete gatyámmal. Egy kicsit már szakadt. Lehet, jó lenne venni egy másikat. Még egy fehér cipőt vettem fel.  Kimentem a házból,és felmásztam a fára,ahol a kedvenc helyem van. Egy házikó. Szépen berendeztem és már be is mentem a házba és hívtam Katát.

- Kata,tudnál jönni? – kérdeztem és miután letette a tanulnivalót már jött is utánam.

Mikor kimentünk és meglátta,hogy fára kell mászni,kicsit megijedt.

- Ne aggódj! Segítek. mosolyogtam és már fel is húztam.

- Harry, ez gyönyörű! –mondta,miután beértünk a házikóba.Leült és hoztam is az első fogást.

- Wáó, ezt te főzted?- kérdezte, mire én bólintottam. Igen. Képes voltam főzni is.

- Remélem ízlik. –bólintott. Miután befejeztük a vacsorát, előszedtem egy dobozkát,aminek tartalmát neki akarom adni.

- Kata, ezt neked vettem.- mondtam zavartan,mire ő tátott szájjal nézett rám.

- De mégis miért?

-Kata, lennél a barátnőm?- kérdeztem meg azt a mondatot,ami már napok óta a szívemet nyomja.

Közérdekű!

Sziasztok! Mint látjátok még nem résszel jöttem. Arra gondoltam, hogy  belekezdenék egy másik blogba is. A prológus már fent van. REMÉLEM TETSZIK !

( a kinézete még nem olyan jó, de nem sokára már lesz hozzá fejléc meg minden. )


http://throughtthedarkonedirection.blogspot.hu/   légyszi nézzetek be!

27. rész

Sziasztok! Itt az új rész! Ez egy kicsit szomorú rész lett! Ha tetszik komizzatok bátran :)

Ezt   a zenét hallgassátok a fejezethez!( Igaz nincs sok köze hozzá,de miközben olvassátok hallgassátok hozzá )

*3 nappal később, Kata szemszöge*

Hazamentem. Magyarországra. 3 nap telt el, hogy beszéltem Zayn-nel. Mára már a húgom tényleg nagy veszélyben van, ezért jöttem haza. Persze hétvégére visszamegyek. Addig is Skyp-on próbálunk a mentorommal.

Most itt ülök a kórházi ajtó előtt a családommal és várok. Hogy mire? Azt még én sem tudom. Amióta itt ülök (10 órája), nem történt semmi. Lehet, hogy jó lenne, ha jönne egy nővér, bár ha rosszhírt mond, azt jobb nem tudni. Végre megmozdult a kilincs és kilépett rajta egy fehérköpenyes orvos.

- Hogy van a kislányom? Ugye már nincs életveszélyben? Kérem, mondjon már valamit!- támadta le anyukám a doktort.

- Sajnálom, de nem szolgálhatunk jó hírrel. A Lányuk még mindig életveszélyben van és egyre súlyosabb az állapota. Azt nem tudjuk mitől, de a láza is felment. Nem biztos, hogy túléli a mai éjszakát.

- Ne, ez nem lehet! Hisz még olyan fiatal! –mondta anyám, már sírógörcsöt kapva.

- Mi az, hogy nem tudják mitől lázasodott be? Maguk az orvosok, tudniuk kéne! – kérdezte dühösen és egyben sírva apám.

- Apa, nyugi! Bármitől lehet.  –nyugtattam le apámat, szintén én is kétségbeesve. - Doktor úr bemehetünk hozzá?- kérdeztem.

- Igen, de csak kettesével egyszerre. 1 óra múlva jár le a látogatási idő. -  Ezek után anyum ás apum mentek be elsőnek. Hirtelen anya sírva kiabált egy nővér és egy orvos után, hogy valami baj van. Azonnal felálltam és én is bementem. Jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy többen vagyunk bent, mint kellene, muszáj volt látnom a húgomat. Az orvos bejött és próbálták újraéleszteni, de nem sikerült. A húgom meghalt és ezzel egy darab a szívemből is. Ő volt az egyetlen húgom. Ez felfoghatatlan.

Még bent maradtam vele. Mikor már muszáj volt kimennem, az első dolgom az volt, hogy felhívom Zayn-t, de nem vette fel. Harry-t is megpróbáltam ő sem. Remek! Pont mikor szükségem van a szerelmemre és a testvéremre nem számíthatok rájuk. Nagy sírás közepette mentünk haza a családi kocsival. A többi testvérem semmit sem sejtve érkezésemről és az előbb történetekről, boldogan ugráltak kifelé az ajtón. Mikor meglátták arckifejezésünket,ők is elszomorodtak,főként azután lettek azok miután megtudták,mi történt, Mindenkihez közel állt.

*Másnap, a repülőn*

Már a repülőn ülök. Még lenne egy napom otthon maradni, de inkább visszamegyek Londonba. A fiúk sem tudnak róla, hogy most jövök, így egyedül kell hazamennem Taxival. Épp kapcsolom az övemet, mert mindjárt leszállunk. Végre!

Hazaérve, nyitom az ajtót és nagy meglepettségemre, senki sincs, itthon Megint hívok mindenkit, de senki nem veszi fel a telefont. Mily’ meglepő!

Mivel nem tudok senkivel sem beszélni, ezért arra a megoldásra jutottam, hogy megpróbálok elaludni, mert még mindig bőgök. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez történt. Ilyen gondolatokkal szenvedtem vagy 3 órát, míg végül be nem kerültem az álmok világába!

Bárcsak ne aludtam volna el!

Közérdekű!

  2 közlendőm lenne.
1. Sajnálom,de ma nem tudom felrakni a részt,de holnap mindenféleképpen megkapjátok!

Jövőhéten lehet, hogy megint lesz egy kis csúszás, mert ismét táborban leszek,de megpróbálom előbb hozni,de az garantált,hogy sikerülni fog.

Tényleg nagyin sajnálom!



2. Mint látjátok,kaptam képeket és fejlécet is a blogra. Nagyon hálás vagyok Wiw-nek, aki ezt megcsinálta .Remélem nektek is tetszik.

26. rész Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen Niall?

*Kata szemszöge *

Végre hazaértünk. Én nem fogok velük egy kocsiba ülni többet. Legalább is akkor, mikor valamelyikük vezet. Hogy, hogy lehetnek ilyen szerencsétlenek, azt már nem tudom, de az utolsó pillanatokban még rendőr is követett minket.

- Fiúk, éhes vagyok! –szólalt meg Niall, aki miatt elment az összes pénzem. Én csak nekivágtam egy fagyasztott csirkét, amit most vettem ki a fagyasztóból és rohantam is fel a szobámba. Szerencsére Niall-t, csak arcon találtam vele.

* Niall szemszöge*

Nem tudom mi ütött Katába. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nekem hajít valamit, ami elég kemény volt és eltalálta az arcomat. Fagyasztott csirke. Gondoltam azt akarta, hogy főzzem meg. De akkor miért dobja nekem? A fiúk is döbbenten nézték, hogy mi ütött belé, de hamar beletörődtek.

- Liaaaaaam!- kértem egyik legjobb haveromat, miután beletörődtem az előbb történtekbe. – Megfőznéd ezt nekem?- mutattam a kajára, ami még az előbb rajtam landolt.

- Nem! – vágta rá azonnal.

- Harryyyyyyyy! –szóltam neki is, mert ő a másik legjobb szakács.

- Felment. Katához – közölte egyszerűen Louis. Én meg duzzogva neki álltam és elkezdtem csinálni.

*Harry szemszöge*

Felmentem Katához. Az ajtaja csukva volt. Mivel kopogtam és nem szólt semmit benyitottam. A lány az ágyán feküdt és aludt. Olyan édesen aludt. Mikor fordultam vissza és nyúltam az ajtóhoz megmozdult, kinyitotta szemeit és ezt mondta:

- Ki az? Fent vagyok csak pihentettem a szememet. – elkezdtem nevetni.

- Csak én. Sajnálom, hogy felkeltettelek. Már megyek is- mondtam és léptem volna ki az ajtón, ha nem szólal meg.

- Harry? Adsz egy puszit? –kérdezte, mire én elkezdtem mosolyogni. Odamentem hozzá és megpusziltam, de neki ez nem volt elég, ezért magához húzott és megcsókolt. Nagyon meglepődtem mozdulatán,de tetszett. 

Hirtelen elváltak ajkaink én meg nem értettem miért. Elkezdett szaglászni. Azt hittem én vagyok büdös, de nem, Valami égett szag jött fel a konyhából. Kata azonnal kiugrott az ágyból és mentünk le a lépcsőn. Niall volt konyhában, aki épp a csirkéket próbálja megsütni.

- Niall, hogy lehetsz ilyen szerencsétlen Niall! Miért kell mindent elrontani? Csak berakod az olajba és megsütöd. Nem kell rögtön felgyújtani a házat! Add, ide majd én segítek!- kiáltotta Kata. Hú, nem láttam még ilyen dühösnek.

- Ööö, Kata! Szerintem előbb… vegyél fel… valamit! –mondta Zayn, mire ránéztem és csak akkor tűnt fel, hogy egy szál bugyiban van.

- Nem! Először ezt megcsinálom, mert Ez nem tudja, utána felmegyek aludni. Nem hiszem el, hogy az embernek már nyugta sem lehet sehol! – mondta. Nem tudom, mi baja lehet, de fent még tök normálisan viselkedett.

Mikor végzett, visszament a szobájába. Zayn utána ment. Gondolom, meg akarja kérdezni, hogy m baja van.

*Zayn szemszöge*

Felmentem Kata után. Egyszerűen nem tudtam elképzelni mi a gondja. Amióta hazajöttünk durci.

- Kopp, kopp! Bejöhetek? –kérdeztem.

- Persze, gyere! -  Már sokkal nyugodtabbnak tűnik.

- Mi a gond?

- Tudod… Á nem akarlak terhelni!

- Nem terhelsz. Mondd el! A testvérem vagy!

- Tudod,-kezdett bele megint és elkezdett sírni. – Az a pénz, amit Niall kajájára kellett költenem, azt a családomnak kellett volna adnom. A húgom, az egyetlen húgom, aki 3 éves, nagyon beteg és lehet, hogy meg fog halni. –Itt már nem bírt magával zokogni kezdett. – Én csak segíteni akarok, mert az ellátás nagyon drága, meg minden, de most ne fogom tudni odaadni a pénzt a szüleimnek, ami azt jelenti, lehet, hogy a húgomat elveszítem/elveszítjük, és az, az én hibám lenne. Ha odaadom a pénzt, akkor sincs sokkal több esély rá, de támogatom a családom. – fejezte be és átölelt engem. Nem tudtam, hogy ez van most náluk otthon. Szegény, most biztos totál kivan idegileg.

-  Figyelj, én és a fiúk is szívesen segítenek. Nem kell aggódni.

- NEM!  Nekem kell őt támogatnom, nem nektek! Ezért nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy majd azonnal segítenétek! Nem kell segítség! –kiabálta. Hűha, tényleg nagyon kivan.

25. rész

 *Kata szemszöge*

Miután beültünk az autóba elindultunk Bradfordba. Két óra utazás után, végre megérkeztünk. Igaz ez az idő sem telt el unalmasan. A fiúk egyfolytában hülyéskedtek. Igaz, ezt már megszokhattuk tőlük. Louis néha annyira nevetett, hogy az autó átment a másik sávba, ahol pont jött kocsi az pedig ránk dudált.  Igen ilyenkor nagyon féltem. Volt olyan is, hogy Louis bement egy kukoricásba. Össze-vissza keringtünk, mikor végre megtaláltuk kiutat. Ilyen élményekkel gazdagodva parkoltunk le a Malik család háza előtt. Megmondom őszintén, most már örülök, hogy megérkeztünk. Louis életveszélyesen vezet.

- Louis, hazafelé nem te fogsz vezetni! Azt hittem meghalunk! – mondtam neki egy picit mérgesen, mire a többiek elkezdtek nevetni. –Most mi van? - kérdeztem.

- Semmi! –mondták egyszerre. Ez még mindig ijesztő.

- Legközelebb Harry vezet - mondtam mire elég fura fejet vágtak. –Na, jó, akkor Niall. Ő itt a legnormálisabb sofőr. - Ahogy ezt kimondtam nyílt is az ajtó és egy szerintem velem egyidős lány nyitott ajtót, aki azonnal Bátyja karjaiba ugrott, miután meglátta őt. Mikor vége lett a Whaliya féle köszöntésnek bementünk az ajtón, én meg Zayn háta mögé bújva próbáltam elrejtőzni, de miért is jött volna össze? Zayn anyukája, Trisha azonnal kiszúrt, én meg elkezdtem félni.

- Fiam, hát ő kicsoda? – kérdezte.

- Anya, hadd mutassam be azt a lányt, akiről kiderült, hogy a családunk tagja, a testvérünket, Katát! –mondta mire én egy félénk mosolyt küldtem a fiatalos anyuka felé. Ők lefagyva álltak Whaliyával együtt, én pedig nem tudtam mit mondjak, mire nyílt a bejárati ajtó és belépett rajta 2 lány-egy kisebb és egy nagyobb- és Zayn apukája, Yaser. A kislány azonnal a testvére karjaiba ugrott, az apuka a feleségéhez és a nagyobbik lány pedig várt a sorára bátyjánál.

- Annyira hiányoztál Zayn! –mondta a kisebbik.

- Te is nekem Safaa- mondta. –Mindenki nagyon hiányzott! Anya, Apa, Doniya, Whaliya és Safaa, annyira örülök, hogy láthatlak titeket. Apa nektek is bemutatom Katát, ő az egyik testvérünk. Szerintem apa te tudod ki ő. –mutatott be nekik is Zayn, mire Yaser odajött hozzám és megölelt. Nem tudtam mit mondjak/ csináljak, visszaöleltem. Safaa csak nézett, majd elmosolyodott és ő is azt tette, mint apja.

* Yaser szemszöge*

El se hittem, hogy végre találkozhattam vele. Mikor utoljára láttam, még csak kis csöppség volt. Nagyon megnőtt, és szép kislány lett. Remélem, azért az anyukája jól van, bár nem nagyon szeretnék felőle semmit sem hallani.

- Kata beszélhetnénk? –kérdeztem, miután már mindenkivel beszélgetett pár sort,bár úgy látom,azért tartozom még itt magyarázatokkal.

- Persze - Nézett rám a szemeivel. Igen ezeket tőlem örökölte. Felmentünk a szobánkba és elkezdtünk beszélgetni. A „tárgyalás” végén visszamentünk, és azt vettük észre,hogy az én drága Szerelmem, Trisha már tálalja fel az ételt, amit ő csinált. Az Ő étele a legfinomabb a viágon. Miután mindenki leült elkezdtünk enni.

 - Gratulálok az X-faktorhoz! Nagyon ügyes vagy!- mondta Safaa, Katának, mire ő elkezdett mosolyogni.

- Köszönöm! De nem vagyok olyan jó! A többiek jobbak nálam –mondta zavartan.

*Zayn szemszöge*

 

Örülök, hogy a családom így megszerette Katát, bár Whaliyán látom, hogy nem annyira kedveli, vagy nem tudom. Ő nem olyan felszabadult, mint szokott lenni. Lehet, hogy azt hiszi, hogy az „újdonsült” húgomat jobban fogom szeretni, mint őt/őket pedig nem. Most Safaa is tök más. Szerintem szerepet cseréltek Whaliya-val. Eddig ő volt távolságtartó. Megmondom őszintén, mikor még a kocsiban ültük és keringtünk Louis miatt, akkor az ő reakciójától féltem a legjobban.

- Kata, anyukád hogy van? –kérdezte hirtelen apa, mire a lány kicsit összerezzent.

- Nem tudom, nem tarom vele a kapcsolatot. Csak azzal az anyukámmal, aki felnevelt-mondta, mire mindenki (a családomból), furán nézett rá.

- Ezt, hogy érted? –kérdezte Whaliya. Na, végre megszólalt!

- Úgy, hogy kb. 2 hónapja tudtam meg, hogy ki az igazi családom. És mivel eldobtak maguktól, ezért nem Őket tekintem családomnak. De a testvéreimet igen- fejezte be, mire én elmosolyodtam, mert elmondta azt a titkát, amit nem nagyon oszt meg mással. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán haza kellett mennünk, vissza Londonba, mivel már későre járt.

- Sziasztok! –köszöntem el mindenkitől egy nagy öleléssel, meg egy - egy puszival.

- Viszlát! Sziasztok! –mondta Kata és ő is megölelt mindenkit. Amin meglepődtem, hogy Whaliya már nyíltabb és ő is csatlakozott. Mikor ment volna ki az ajtón, Anyáék utána szóltak, hogy tegezze őket nyugodtan.

A hazafelé úton is voltak bökkenők. Hogy mi miért nem tudunk egy utat úgy megtenni, hogy ne legyen semmi baj? Először is kilyukadt kerék. Ezt későn vettük észre. Szerintem még a kukoricásban, odafelé történhetett. Aztán kicseréltük a kereket, mire egy rendőr megbüntetett minket, mert nem jó helyen állunk. Mikor mindezzel meglettünk, indultunk tovább, de Niall megszólalt, hogy éhes. Bementünk egy Nando’s – ba, de persze csak kocsiban ülve rendeltünk, mire kiderült otthagyta a pénztárcáját Anyuéknál. Mivel egyikünknél sem volt pénztárca, csak Katánál,ezért ő fizette ki a kaját. Aki kicsit duzzogva, mivel Niall picit túlzásba vitte a rendelést és elég sokat kellett kifizetni, de kifizette. Ezután, mentünk tovább az úton, mire dugó lett és 2 órát kellett várni.Így történt ,hogy egy kb másfél órás útból lett 4 óra.