27. rész

Sziasztok! Itt az új rész! Ez egy kicsit szomorú rész lett! Ha tetszik komizzatok bátran :)

Ezt   a zenét hallgassátok a fejezethez!( Igaz nincs sok köze hozzá,de miközben olvassátok hallgassátok hozzá )

*3 nappal később, Kata szemszöge*

Hazamentem. Magyarországra. 3 nap telt el, hogy beszéltem Zayn-nel. Mára már a húgom tényleg nagy veszélyben van, ezért jöttem haza. Persze hétvégére visszamegyek. Addig is Skyp-on próbálunk a mentorommal.

Most itt ülök a kórházi ajtó előtt a családommal és várok. Hogy mire? Azt még én sem tudom. Amióta itt ülök (10 órája), nem történt semmi. Lehet, hogy jó lenne, ha jönne egy nővér, bár ha rosszhírt mond, azt jobb nem tudni. Végre megmozdult a kilincs és kilépett rajta egy fehérköpenyes orvos.

- Hogy van a kislányom? Ugye már nincs életveszélyben? Kérem, mondjon már valamit!- támadta le anyukám a doktort.

- Sajnálom, de nem szolgálhatunk jó hírrel. A Lányuk még mindig életveszélyben van és egyre súlyosabb az állapota. Azt nem tudjuk mitől, de a láza is felment. Nem biztos, hogy túléli a mai éjszakát.

- Ne, ez nem lehet! Hisz még olyan fiatal! –mondta anyám, már sírógörcsöt kapva.

- Mi az, hogy nem tudják mitől lázasodott be? Maguk az orvosok, tudniuk kéne! – kérdezte dühösen és egyben sírva apám.

- Apa, nyugi! Bármitől lehet.  –nyugtattam le apámat, szintén én is kétségbeesve. - Doktor úr bemehetünk hozzá?- kérdeztem.

- Igen, de csak kettesével egyszerre. 1 óra múlva jár le a látogatási idő. -  Ezek után anyum ás apum mentek be elsőnek. Hirtelen anya sírva kiabált egy nővér és egy orvos után, hogy valami baj van. Azonnal felálltam és én is bementem. Jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy többen vagyunk bent, mint kellene, muszáj volt látnom a húgomat. Az orvos bejött és próbálták újraéleszteni, de nem sikerült. A húgom meghalt és ezzel egy darab a szívemből is. Ő volt az egyetlen húgom. Ez felfoghatatlan.

Még bent maradtam vele. Mikor már muszáj volt kimennem, az első dolgom az volt, hogy felhívom Zayn-t, de nem vette fel. Harry-t is megpróbáltam ő sem. Remek! Pont mikor szükségem van a szerelmemre és a testvéremre nem számíthatok rájuk. Nagy sírás közepette mentünk haza a családi kocsival. A többi testvérem semmit sem sejtve érkezésemről és az előbb történetekről, boldogan ugráltak kifelé az ajtón. Mikor meglátták arckifejezésünket,ők is elszomorodtak,főként azután lettek azok miután megtudták,mi történt, Mindenkihez közel állt.

*Másnap, a repülőn*

Már a repülőn ülök. Még lenne egy napom otthon maradni, de inkább visszamegyek Londonba. A fiúk sem tudnak róla, hogy most jövök, így egyedül kell hazamennem Taxival. Épp kapcsolom az övemet, mert mindjárt leszállunk. Végre!

Hazaérve, nyitom az ajtót és nagy meglepettségemre, senki sincs, itthon Megint hívok mindenkit, de senki nem veszi fel a telefont. Mily’ meglepő!

Mivel nem tudok senkivel sem beszélni, ezért arra a megoldásra jutottam, hogy megpróbálok elaludni, mert még mindig bőgök. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez történt. Ilyen gondolatokkal szenvedtem vagy 3 órát, míg végül be nem kerültem az álmok világába!

Bárcsak ne aludtam volna el!