25. rész

 *Kata szemszöge*

Miután beültünk az autóba elindultunk Bradfordba. Két óra utazás után, végre megérkeztünk. Igaz ez az idő sem telt el unalmasan. A fiúk egyfolytában hülyéskedtek. Igaz, ezt már megszokhattuk tőlük. Louis néha annyira nevetett, hogy az autó átment a másik sávba, ahol pont jött kocsi az pedig ránk dudált.  Igen ilyenkor nagyon féltem. Volt olyan is, hogy Louis bement egy kukoricásba. Össze-vissza keringtünk, mikor végre megtaláltuk kiutat. Ilyen élményekkel gazdagodva parkoltunk le a Malik család háza előtt. Megmondom őszintén, most már örülök, hogy megérkeztünk. Louis életveszélyesen vezet.

- Louis, hazafelé nem te fogsz vezetni! Azt hittem meghalunk! – mondtam neki egy picit mérgesen, mire a többiek elkezdtek nevetni. –Most mi van? - kérdeztem.

- Semmi! –mondták egyszerre. Ez még mindig ijesztő.

- Legközelebb Harry vezet - mondtam mire elég fura fejet vágtak. –Na, jó, akkor Niall. Ő itt a legnormálisabb sofőr. - Ahogy ezt kimondtam nyílt is az ajtó és egy szerintem velem egyidős lány nyitott ajtót, aki azonnal Bátyja karjaiba ugrott, miután meglátta őt. Mikor vége lett a Whaliya féle köszöntésnek bementünk az ajtón, én meg Zayn háta mögé bújva próbáltam elrejtőzni, de miért is jött volna össze? Zayn anyukája, Trisha azonnal kiszúrt, én meg elkezdtem félni.

- Fiam, hát ő kicsoda? – kérdezte.

- Anya, hadd mutassam be azt a lányt, akiről kiderült, hogy a családunk tagja, a testvérünket, Katát! –mondta mire én egy félénk mosolyt küldtem a fiatalos anyuka felé. Ők lefagyva álltak Whaliyával együtt, én pedig nem tudtam mit mondjak, mire nyílt a bejárati ajtó és belépett rajta 2 lány-egy kisebb és egy nagyobb- és Zayn apukája, Yaser. A kislány azonnal a testvére karjaiba ugrott, az apuka a feleségéhez és a nagyobbik lány pedig várt a sorára bátyjánál.

- Annyira hiányoztál Zayn! –mondta a kisebbik.

- Te is nekem Safaa- mondta. –Mindenki nagyon hiányzott! Anya, Apa, Doniya, Whaliya és Safaa, annyira örülök, hogy láthatlak titeket. Apa nektek is bemutatom Katát, ő az egyik testvérünk. Szerintem apa te tudod ki ő. –mutatott be nekik is Zayn, mire Yaser odajött hozzám és megölelt. Nem tudtam mit mondjak/ csináljak, visszaöleltem. Safaa csak nézett, majd elmosolyodott és ő is azt tette, mint apja.

* Yaser szemszöge*

El se hittem, hogy végre találkozhattam vele. Mikor utoljára láttam, még csak kis csöppség volt. Nagyon megnőtt, és szép kislány lett. Remélem, azért az anyukája jól van, bár nem nagyon szeretnék felőle semmit sem hallani.

- Kata beszélhetnénk? –kérdeztem, miután már mindenkivel beszélgetett pár sort,bár úgy látom,azért tartozom még itt magyarázatokkal.

- Persze - Nézett rám a szemeivel. Igen ezeket tőlem örökölte. Felmentünk a szobánkba és elkezdtünk beszélgetni. A „tárgyalás” végén visszamentünk, és azt vettük észre,hogy az én drága Szerelmem, Trisha már tálalja fel az ételt, amit ő csinált. Az Ő étele a legfinomabb a viágon. Miután mindenki leült elkezdtünk enni.

 - Gratulálok az X-faktorhoz! Nagyon ügyes vagy!- mondta Safaa, Katának, mire ő elkezdett mosolyogni.

- Köszönöm! De nem vagyok olyan jó! A többiek jobbak nálam –mondta zavartan.

*Zayn szemszöge*

 

Örülök, hogy a családom így megszerette Katát, bár Whaliyán látom, hogy nem annyira kedveli, vagy nem tudom. Ő nem olyan felszabadult, mint szokott lenni. Lehet, hogy azt hiszi, hogy az „újdonsült” húgomat jobban fogom szeretni, mint őt/őket pedig nem. Most Safaa is tök más. Szerintem szerepet cseréltek Whaliya-val. Eddig ő volt távolságtartó. Megmondom őszintén, mikor még a kocsiban ültük és keringtünk Louis miatt, akkor az ő reakciójától féltem a legjobban.

- Kata, anyukád hogy van? –kérdezte hirtelen apa, mire a lány kicsit összerezzent.

- Nem tudom, nem tarom vele a kapcsolatot. Csak azzal az anyukámmal, aki felnevelt-mondta, mire mindenki (a családomból), furán nézett rá.

- Ezt, hogy érted? –kérdezte Whaliya. Na, végre megszólalt!

- Úgy, hogy kb. 2 hónapja tudtam meg, hogy ki az igazi családom. És mivel eldobtak maguktól, ezért nem Őket tekintem családomnak. De a testvéreimet igen- fejezte be, mire én elmosolyodtam, mert elmondta azt a titkát, amit nem nagyon oszt meg mással. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán haza kellett mennünk, vissza Londonba, mivel már későre járt.

- Sziasztok! –köszöntem el mindenkitől egy nagy öleléssel, meg egy - egy puszival.

- Viszlát! Sziasztok! –mondta Kata és ő is megölelt mindenkit. Amin meglepődtem, hogy Whaliya már nyíltabb és ő is csatlakozott. Mikor ment volna ki az ajtón, Anyáék utána szóltak, hogy tegezze őket nyugodtan.

A hazafelé úton is voltak bökkenők. Hogy mi miért nem tudunk egy utat úgy megtenni, hogy ne legyen semmi baj? Először is kilyukadt kerék. Ezt későn vettük észre. Szerintem még a kukoricásban, odafelé történhetett. Aztán kicseréltük a kereket, mire egy rendőr megbüntetett minket, mert nem jó helyen állunk. Mikor mindezzel meglettünk, indultunk tovább, de Niall megszólalt, hogy éhes. Bementünk egy Nando’s – ba, de persze csak kocsiban ülve rendeltünk, mire kiderült otthagyta a pénztárcáját Anyuéknál. Mivel egyikünknél sem volt pénztárca, csak Katánál,ezért ő fizette ki a kaját. Aki kicsit duzzogva, mivel Niall picit túlzásba vitte a rendelést és elég sokat kellett kifizetni, de kifizette. Ezután, mentünk tovább az úton, mire dugó lett és 2 órát kellett várni.Így történt ,hogy egy kb másfél órás útból lett 4 óra.