*Kata szemszöge *
Végre hazaértünk. Én nem fogok velük egy kocsiba ülni
többet. Legalább is akkor, mikor valamelyikük vezet. Hogy, hogy lehetnek ilyen
szerencsétlenek, azt már nem tudom, de az utolsó pillanatokban még rendőr is
követett minket.
- Fiúk, éhes vagyok! –szólalt meg Niall, aki miatt
elment az összes pénzem. Én csak nekivágtam egy fagyasztott csirkét, amit most
vettem ki a fagyasztóból és rohantam is fel a szobámba. Szerencsére Niall-t,
csak arcon találtam vele.
* Niall szemszöge*
Nem tudom mi ütött Katába. Egyszer csak azt vettem
észre, hogy nekem hajít valamit, ami elég kemény volt és eltalálta az arcomat.
Fagyasztott csirke. Gondoltam azt akarta, hogy főzzem meg. De akkor miért dobja
nekem? A fiúk is döbbenten nézték, hogy mi ütött belé, de hamar beletörődtek.
- Liaaaaaam!- kértem egyik legjobb haveromat, miután
beletörődtem az előbb történtekbe. – Megfőznéd ezt nekem?- mutattam a kajára, ami
még az előbb rajtam landolt.
- Nem! – vágta rá azonnal.
- Harryyyyyyyy! –szóltam neki is, mert ő a másik
legjobb szakács.
- Felment. Katához – közölte egyszerűen Louis. Én meg
duzzogva neki álltam és elkezdtem csinálni.
*Harry szemszöge*
Felmentem Katához. Az ajtaja csukva volt. Mivel
kopogtam és nem szólt semmit benyitottam. A lány az ágyán feküdt és aludt.
Olyan édesen aludt. Mikor fordultam vissza és nyúltam az ajtóhoz megmozdult, kinyitotta
szemeit és ezt mondta:
- Ki az? Fent vagyok csak pihentettem a szememet. –
elkezdtem nevetni.
- Csak én. Sajnálom, hogy felkeltettelek. Már megyek
is- mondtam és léptem volna ki az ajtón, ha nem szólal meg.
- Harry? Adsz egy puszit? –kérdezte, mire én elkezdtem
mosolyogni. Odamentem hozzá és megpusziltam, de neki ez nem volt elég, ezért
magához húzott és megcsókolt. Nagyon meglepődtem mozdulatán,de tetszett.
Hirtelen elváltak ajkaink én meg nem értettem miért. Elkezdett szaglászni. Azt
hittem én vagyok büdös, de nem, Valami égett szag jött fel a konyhából. Kata
azonnal kiugrott az ágyból és mentünk le a lépcsőn. Niall volt konyhában, aki
épp a csirkéket próbálja megsütni.
- Niall, hogy lehetsz ilyen szerencsétlen Niall! Miért
kell mindent elrontani? Csak berakod az olajba és megsütöd. Nem kell rögtön
felgyújtani a házat! Add, ide majd én segítek!- kiáltotta Kata. Hú, nem láttam
még ilyen dühösnek.
- Ööö, Kata! Szerintem előbb… vegyél fel… valamit! –mondta
Zayn, mire ránéztem és csak akkor tűnt fel, hogy egy szál bugyiban van.
- Nem! Először ezt megcsinálom, mert Ez nem tudja, utána
felmegyek aludni. Nem hiszem el, hogy az embernek már nyugta sem lehet sehol! –
mondta. Nem tudom, mi baja lehet, de fent még tök normálisan viselkedett.
Mikor végzett, visszament a szobájába. Zayn utána
ment. Gondolom, meg akarja kérdezni, hogy m baja van.
*Zayn szemszöge*
Felmentem Kata után. Egyszerűen nem tudtam elképzelni
mi a gondja. Amióta hazajöttünk durci.
- Kopp, kopp! Bejöhetek? –kérdeztem.
- Persze, gyere! - Már sokkal nyugodtabbnak tűnik.
- Mi a gond?
- Tudod… Á nem akarlak terhelni!
- Nem terhelsz. Mondd el! A testvérem vagy!
- Tudod,-kezdett bele megint és elkezdett sírni. – Az a
pénz, amit Niall kajájára kellett költenem, azt a családomnak kellett volna
adnom. A húgom, az egyetlen húgom, aki 3 éves, nagyon beteg és lehet, hogy meg fog
halni. –Itt már nem bírt magával zokogni kezdett. – Én csak segíteni akarok, mert
az ellátás nagyon drága, meg minden, de most ne fogom tudni odaadni a pénzt a
szüleimnek, ami azt jelenti, lehet, hogy a húgomat elveszítem/elveszítjük, és az,
az én hibám lenne. Ha odaadom a pénzt, akkor sincs sokkal több esély rá, de
támogatom a családom. – fejezte be és átölelt engem. Nem tudtam, hogy ez van
most náluk otthon. Szegény, most biztos totál kivan idegileg.
- Figyelj, én
és a fiúk is szívesen segítenek. Nem kell aggódni.
- NEM! Nekem
kell őt támogatnom, nem nektek! Ezért nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy
majd azonnal segítenétek! Nem kell segítség! –kiabálta. Hűha, tényleg nagyon
kivan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése