Sziasztok! Itt az új rész! Szomorú vagyok,hogy az előző részhez csak 1 komi érkezett, pedig azt éreztem az egyik legjobb résznek! Kérlek titeket írjatok komit! A másik blogomra is alig kapok. Köszönöm a barátnőmnek, Enikőnek,hogy mindig támogat, Köszönöm neki,hogy meghatódott a 34. részen. Ezt akartam elérni :)Ez a rész is szomorú lett. Egy darabig még ilyen lesz.
Mivel mostanában két részt hoztam mind a két blognál, nem valószínű,hogy jön pénteken illetve szombaton rész. tudjátok lesz egy vizsgám amire nagyon fel akarok készülni, de megpróbálok részt hozni. Jó olvasást!
Puszi nektek: Timi
* Harry szemszöge pár nappal később *
Már 3 napja vagyunk itt.
Katát megint műtik. Már volt bent mindenki nála. Az orvosok még mindig nem
tudnak semmit mondani. Milyen orvosok
ezek? 3 napja várjuk, hogy megtudjunk valamit. Nyílik egy ajtó. A
Szerelmemet tolják ki rajta és az eredeti szobájába viszik. Egy privát szobát
kértünk számára a legjobb orvosokkal. Remélem, Ők megtudják, úgy műteni, hogy
ne veszítsük el Őt! Zayn is totál kivan. Amióta itt vagyunk nem mozdultunk
innen. El és Perrie pedig sírnak. Sírnak, mint mi. A szőkelány
barátja vállára fektette a fejét. El-t Lou próbálja nyugtatni, nem túl nagy
sikerrel. Mi tart már ilyen sokáig? Már
eltelt fél óra, mióta ide behozták! Mindenki sík ideg, szomorú, mérges és
egyben reménykedő. Kinyílt a kórterem ajtaja és egy orvos lépett ki rajta.
- Be lehet hozzá menni,
de csak egyesével! - mondta és eltávozott. Könyörgő tekintettel néztem Zayn-re, hogy hadd legyek én az első. Zayn bólintott, majd rohantam is be.
Kata ott feküdt és aludt. Leültem mellé és megfogtam a kezét. Adtam egy puszit homlokára és megsimítottam arcát.
Elkezdtem hozzá beszélni:
- Hé, Szépségem! Tudod,
nagyon szeretlek! Rendbe fogsz jönni! Én itt leszek veled mindig! Nem tudom, hogy hallasz-e vagy nem, de itt
vagyok. –mondtam. Lehajoltam és adtam ajkaira egy puszit. Hirtelen, szempillái
megrebegtek és kezdett megmozdulni. Szemei pislogva nyíltak ki, majd
körbenézett.
- Hol vagyok? – kérdezte-
Szegénykémnek hangja is alig volt.
- Kórházban. –mondtam,
közben megnyomtam a nővérhívót. – Emlékszel? Volt egy baleseted. Egy autó
nektek jött. –meséltem tovább és nyílt a terem ajtaja. Egy nővérke lépett be és
elmosolyodott.
- Hogy van? - kérdezte.
- Nem túl jól. Mindenem
fáj! – válaszolta Kata.
- Rendben, ha bármi baj
van, akkor csak nyomja meg a gombot! –mondta a nővér és ki is ment. Még
beszélgettünk egy jó 10 percet, mikor Kata hirtelen fájdalmában felnyögött.
- Hé, minden rendben?
–aggódtam érte.
- Nem, Harry hívj egy
orvost- mondta elhalkuló hangon és végül becsukódtak a szemei. Kifutottam a
szobából és ordítani kezdtem egy orvosért. Nem
mehet el! Még olyan fiatal! Miért? A
doktor jött és bement a terembe. Mikor visszafordultam, láttam, hogy Zayn
családja is itt van. Elmeséltem nekik mi
volt bent majd kimentem a kórház kertjébe. Rendbe
kell jönnie! Már vagy fél órája lehettem kint, mikor
bementem. A fiúk és Zayn családja még mindig kint ültek. Leültem egy szabad
székre és vártam, hogy kijöjjön egy orvos. Hirtelen csak azt láttam vagy négy
doktor fut be Katához. Mindenki nagyon megijedt. Mi történhetett?
*Kata szemszöge*
Mikor szóltam, Harry -nek
hogy szóljon egy orvosnak, a szívem szúrni kezdett. Alig kaptam levegőt. Az
orvos bejött és elkezdett vizsgálgatni. Ezután már minden feketeség és egy
nagyon fehér helyre kerültem. Itt volt
mindenki a családomból, akiket egyszer elveszítettem. De mit keresnek ők itt? Azonnal
nagymamám karjaiba borultam. Nagyon örülök,hogy újra láthatom Őt. A nagypapát
is megölelgettem,majd húgomat kerestem. Hirtelen egy sikítást hallottam és
nyakamba ugrott. Sírt.
- Hé, Miért sírsz? - kérdeztem.
- Mert annyira örülök, hogy látlak! De egyben sajnálom is, hogy
ez történt. Neked még nem kellene itt lenned!- mondta, és mamámék bólintottak. Ezek
után hirtelen eltűntek. EZZEL MIRE
CÉLOZ? Hol vagyok? Ezt meg, hogy csinálták? Körbenéztem ebben a „megmagyarázhatatlan,
hogy mi ez” helyen. Minden fehér volt. Sok emberrel. Asszonyok és Urak sírtak
vagy éppen örültek egymás társaságának. Talán ez a menny lenne? Meghaltam
volna? De Harry! És Zayn! És Fiúk! Most mi van velük?
Hirtelen láttam őket. Homályosan, de láttam őket. Sírnak.
Vajon most tudták meg? De hol van Harry? Jajj, nem akarom, hogy miattam
legyenek szomorúak. Már így is elég gondot okoztam nekik. Most végre nem vagyok
ott, és még így is gondot okozok. Mit csinálok rosszul? Zayn szülei is itt voltak.
Ők mit keresnek itt? És egyáltalán mióta vannak itt? Vagy a legfőbb kérdés:
Mikor történt a balesetem? Az időérzékemet totál elvesztettem. Milyen nap van ma? Hányadika? És hirtelen valami
beugrott: Január 10. Ez volt az nap, mikor
mentem volna vásárolni. De hány nap telt el az óta? Zayn! Zayn szülinapja:
Január 12. Ezt nem hiszem el! Elrontottam a szülinapját. Még ez is!
Végre megláttam Harry-t a folyosón. Vörösre kisírt szemekkel
jött vissza. Ne! Ezt nem hiszem el! - kiabáltam, és sírni kezdtem. Hirtelen mindenki felnézett. Reméltem, hogy
észrevettek, de csak ennyit hallottam:
- Honnan jött ez a víz? –kérdezte
Niall, elég megtörten. Mindenki a fejét rázta. Szóval éreztek! Legalább is könnyeken keresztül! Kezdtem magam furán
érezni. Hirtelen visszakerültem a nagy fehérségbe. A Mennybe. Itt minden olyan
nyugodt. Ismeretlenek és Ismerősök üdvözöltek itt engem. Továbbgyalogoltam és
egy olyan ajtót véltem felfedezni, amire ez volt írva: Celebek, Sztárok!
Benyitottam. A szemeim kikerekedtek. Itt volt miden sztár: Michael Jackson,
Paul Walker és a többiek. Gyorsan becsuktam az ajtót és kerestem a családomat.
Hol vannak?
*Zayn szemszöge*
Mikor az orvos kimondta
azt a szót, hogy a húgomat nem tudták megmenteni, a szívem darabokra tört. Harry
azonnal kiment az udvarra. El tusom képzelni, mit élhet most át, Vagy is nem!
Nem tudom elképzelni! Végre igazán Szeretett Valakit és… . Inkább
jobb, ha nem mondom ki többször ezt a szót. A szüleim és testvéreim nagyon el
voltak keseredve. Főként apám és Safaa. Meg persze én! Talán mi
álltunk hozzá a legközelebb a családból. Perrie és Eleanor szintén nem hitték
el. Nagyon megkedvelték a húgomat. Miért?
Miért pont Ő? Aki nem tett semmi rosszat? Bezzeg, aki okozta a balesetet
túlélte. Miért mindig az ártatlanok
halnak meg?
köszönöm :) Imádlak Enikő! Te vagy az én rendszeres kommetelőm :) Puszi :)
VálaszTörlés