33. rész

Már épp a szobám előtt voltam, mikor egy kar ragadott meg.

- Hé, mi a gond? – kérdezte tőlem Harry. Nem válaszoltam. Kezét lefejtettem derekamról és bementem a szobámba. Még hallottam, ahogy dörömböl, és a nevemet kiabálja, de nem törődtem vele. Pár perc után végre abbahagyta. Miért kell mindent megnehezítenie?

Félóra múlva, már nagyon megéheztem, ezért lementem kajálni. Mindenki lent volt. A konyhában köszöntöttem bátyámat egy puszival,majd melléültem. Liam, aki szintén egy helyiségben volt velünk, szedett nekem rántottát és már neki is láttam.

- Hm, Liam ez Isteni volt! – mondtam teli szájjal és egy puszit nyomtam arcára. Mikor hátranéztem, Harry engem figyelt. A tekintete furcsa volt. Megvan! Féltékeny! De mire? Hisz ő csalt meg! Csöngettek. Louis ment ajtót nyitni. Csak a postás volt. A fiú behozta a leveleket, számlákat, újságokat, aztán minden visszatért az előbbire. Liam megfogta az újságot és elkezdte olvasni. Kinyitotta és a számára érdekes cikket kezdte el olvasni. Ekkor láttam meg.  Mi vagyunk a címlapon Harry-vel. Ha ezt Zayn meglátja… Közbe kellett vágnom.

- Liam, ideadnád az újságot?

- Most épp egy tök jó, hírt olvasok. Majd később, bocs.

- Akkor csak az első oldalt, légyszi !!!!! –kértem,mire megfogta és odaadta. – Köszönöm! – kimentem a konyhából, és Göndörké-t karjánál fogva ráncigáltam föl az emeletre.

- Hé, ha már, így felhoztál ide, akkor már nem is haragszol?- kérdezte,mire elédobtam az újságot. Csak nézte,aztán dühös lett.- Figyelj, ez… szóval… ez nem az aminek látszik. Azt sem tudom ki ő. Kérlek, higgy nekem! – kérte, mire én megráztam  a fejem. Megráztam a fejem.

- Harry, tegnap a hírekben is ez ment. Voltak bizonyítékok. Nem tudom, mit higgyek. Nem ébredtél mellettem reggel, aztán jött ez a hír, aztán már az újságban is. Harry ezek a képek elég igaznak tűnnek.  –mondtam, mire szomorúan csillogó szemekkel nézett rám. – Ne nézz így!  - kértem, mire megölelt.

- Baby, ezek nem igaziak. Azon nem is én vagyok. Nézd meg! Sosem hordanék ilyen ocsmány ruhákat. És ennek a fickónak nézd, meg milyen lapátfülei vannak.

Kínos csend következett, én meg még mindig a képeket néztem. Aztán megszólaltam:

 - Rendben, jó, bocsáss meg! Ennyire nem ismerlek, látod?

Megölelt és megcsókolt. Még beszélgettünk egy kicsit,míg meg nem kérdezzék,hogy elmegyünk -e az állatkertbe. Mivel még sosem voltam ott, beleegyeztem.

- Hé, Kata az előbbi vitáról és erről a hírről Ugye Zayn nem tud?- kérdezte.

- Nem tudok róla. - mosolyogtam, mire magához szorított.

Úgy érzem, a mi kapcsolatunk különleges.