Másnap a suliban mindenkinek
elmeséltük a tegnapi napunkat. Persze,- az ellenségünk-Anna, azzal kontrázott
rá, hogy ő meg a koncerten is ott volt és még aláírást is szerzett.
-
Akkor mutasd meg! –mondta Fanni.
- Tessék -és a kezünkbe adta.
- Hű, ez tényleg az! - mondta
csodálkozva Iza.
- És? Mi estünk a karjaikba. Még
meséltek is rólunk. Igaz lányok?- kérdeztem a barátnőimet.
- Igen ez igaz. Én Niall karjaiba
estem. Kata pedig Zayn-ébe. Fanni sajnos a földre esett.
- Igen, meséltek valamiről, vagyis
inkább valakikről, de nem tudjátok bizonyítani-mondta lesajnálóan Anna.
- Nem baj, attól még emlék marad.
Egyszer csak megszólalt a csengő.
Sajnos matek órám volt. A tanár engem feleltetett algebrából. Ötös lett, mint
mindig.
Mikor vége lett a sulinak, indultunk
haza Izáékkal.
-
Nem jöttök át hozzánk?- kérdezte Fanni
- Sajnos nekem nem jó. A bandámmal
gyakorolunk és fellépünk. Ja és be kell mennem
a stúdióba,mert forgatunk -mondtam.
- Oké. Na és te Iza?
- Nekem jó. Amúgy Kata, miért nem
hívtál meg minket még egyetlen egy fellépésedre sem?
- Azért, mert nem szeretek barátok
előtt fellépni, de ha akartok bármikor eljöhettek.
- Oké, majd egyszer- mondta Iza.
- Hát, meg is érkeztünk. Sziasztok! -
köszöntem el tőlük.
- Szia-, mondták egyszerre Fanniék.
Bementem a házunkba, gyorsan
átöltöztem és indultam is a stúdióba, ahol nagy meglepetés ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése