2013. június 19., szerda

2. rész

    A suliban a barátnőimmel mindig csak az 1D a téma. Igazából sosem unjuk meg.(Az egész sulinak ez a legjobb része.)
    Miután hazaértem, köszöntem anyunak, és felmentem a szobámba. Ahogy beléptem az internetre azonnal észrevettem:
                                     ONE DIRECTION KONCERT MAGYARORSZÁGON


Ahogy elolvastam, akkorát sikítottam, hogy anyu egy nyújtófával (?)rontott be az ajtómon.
-          Mi történt?Ki tört be?És hol van?- kérdezte anyu aggódva.
-          Mi?- kérdeztem vissza mert nem értettem. -Senki.
-          Akkor? Mi történt?
-          Nézd!!!!!!!!!!!!!- És anya megnézte. Hát nem volt olyan boldog, mint amire számítottam volna.
-          Ó, már értem, mire ez a nagy felhajtás- értette meg anyu sikoltozásom okát.
-          Elmehetek?- kérdeztem a szokásos könyörgöm arcomat bevetve.
-          Ha van rá pénzed és apád is megengedi, akkor mehetsz.
A második rész elszomorított. Na, nem azért, mert meg kell kérdeznem aput, csak hogyan? És hol keressem? (Apu 3 éve meghalt.)
- Anya, apa nincs már velünk emlékszel? –emlékeztettem erre az apróságra.
- Én nem arra az apádra gondoltam, hanem Jenőre.
-Anya,nem fogom őt az apámnak hívni!
- Pedig muszáj lesz.
- Jó, mindegy. Szerinted elenged?
- Persze, hisz most jóban akar lenni veled, mert tudja, nem igazán kedveled.
- Hát egyhamar nem fogom megkedvelni, az biztos. De mindegy megkérdezem.
Lementem a lépcsőn és azonnal észrevettem Jenőt.
 -Jenő, elmehetek egy One Direction koncertre?
- Persze
- Köszi. Imádlak - és megöleltem.
Ahogy visszaértem a szobámba, felhívtam Fannit és Izát , hogy mi a helyzet. Kábé ők is így reagáltak, mint én. Sikítottak. Elmondtam nekik, hogy holnap találkozzunk a jegypénztárnál és én majd megveszem a jegyeket. Aztán leraktuk.
Ez volt életem legjobb napja, de úgy érzem, a koncert estéje felül fogja ezt múlni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése