22. rész

Sziasztok !Itt az új rész! Ezt a részt Harry szemszögéből írtam le. Remélem tetszeni fog! Komikat szeretnék kapni!

*Harry szemszöge*

Miután elhagytam a házunkat, csak gondolkoztam. A barátnőm nagyon csinos, és jó teste van. Néha eléggé furán viselkedik, hogy úgy érzem, kihasznál, de nem érzem ezt úgy, mint a többi barátnőimnél, akik csak hírnévre vágytak és csak a pénzem kellett nekik. Barbi egy olyan lány, aki, amit akar, azt megkapja. Én mindent megadok neki, mert szeretem. Vagy nem? Nem tudom. Nem tudom, mit érzek iránta. Szeretek vele lenni, és meg is védeném mindentől, de nem érzem azt a szikrát, amit kéne. Nem érzem azt, hogy le tudnám vele élni az egész életem. Zayn-nek és Louis-nak mázlija van. Nekik ott van Perrie és Eleanor. Zayn el is jegyezte barátnőjét és Louis is el akarja. Lehet, hogy tőlük kéne tanácsot kérnem? Na és ott van Kata. Amióta a ”részünk” lett, azóta gondolok rá. Azok a szemek, az a mosoly megőrjít engem. Az hogy ilyen tehetséges és, hogy ilyen jól néz ki, az csak pluszként tartozik hozzá. Harry állj le! Neked barátnőd van, akihez hűnek kéne lenned. Úristen! Azt hiszem, hogy Kata tetszik nekem és nem is Barbi. Ajj, Harry mi van veled? A barátnőd nem bírja Katát, és ezért mindig beszól neki. Zayn húga visszaszól, és ebből mindig vita van. Ezt a „kövér vagyok”, „nem vagyok kövér” történetet még mindig nem értem. Hogy mondhatott Barbi ilyet, hogy „menj el futni, és az leviszi az úszógumit”? Ez mi? Amióta megjelent csak veszekedés van a házban és ez már senkinek sem jó. Azt hiszem, szakítanom kéne vele, mert ha nem érzem azt, amit kéne, akkor neki is rossz és egy jobb embert érdemel. Katát meg csak nem dobhatom mi a házból, mert Zayn lefejez.

 Ezeken gondolkoztam, mikor már nagyon besötétedett. Gondoltam hazamegyek. Már az ajtó előtt voltam, mikor megtorpantam. Hogy fogom elmondani neki? És mi van, ha már elment? Ezekkel a gondolatokkal mentem be az ajtón, ahol még mindenki ugyanott ült, kivéve Katát, aki még mindig vagy a konditeremben, vagy a szobájában van.

-  Megjöttem! –kiáltottam, mire az előbb említett személy lerohant a lépcsőn és a nyakamba ugrott. Látszott rajta, hogy kondizott, hisz szegénykém leizzadt. Mikor eltávolodott tőlem, odamentem a barátnőmhöz és adtam neki egy puszit az arcára.

- Barbi beszélhetnénk?- kérdeztem tőle.

- Persze mondd!

-De… én… Mindegy! Szóval… Nekem ez ne megy! Amióta együtt vagyunk, csak a veszekedés megy a házban. Szakítanunk kell! Te egy jobb pasit érdemelsz nálam!-mondtam, mire ő ledermedt és szinte mindenki tátott szájjal nézett minket! Na, jó, az oké, hogy elég hülye kifogás, de igazam van. Vagy nem?

- Harry, szerintem az egyszerűbb, ha én megyek el. Miattam ne szakíts azzal, akit szeretsz! –mondta Kata.

- Nem, nem. Te itt maradsz! –mondta Zayn. Végül nehezen, de sikerült maradásra bírnunk. Barbi csalódott volt, de szerintem neki is könnyebb így, hogy nincs velem. Szerintem ő egy olyan lány, aki bármikor találhat magának egy fiút. Miután elment, felmentem és egyenesen Kata szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam és egy „gyere” kiáltás után benyitottam. Az ágyán feküdt és épp telefonozott.

- Szia. –mondtam, mire felnézett rám.

- Szia. Miért szakítottál vele?- kérdezte.

- Bocsi, de ez nem rád tartozik. Beszélhetnénk? - kérdeztem, mire sóhajtva bólintott. Úgy érzem, most nem nagyon keresi a társaságom, pedig nem adtam rá neki okot. Elkezdtem neki mondani, hogy nem tudom, mi van velem, és hogy számomra ő nem közömbös, mire megdermedve figyelt engem tovább. Mikor befejeztem a mondanivalóm, Kata még mindig ugyanúgy feküdt és nézett engem, mire kibökött valamit:

- Miért? –csak ennyit kérdezett.

- Mi, miért? –kérdeztem vissza, mert nem értettem kérdését.

- Szóval, mióta?- kérdezett egy másik kérdést.

- Nem tudom. Igazából, amikor először láttalak, mikor beszöktél hozzánk, akkor már tudtam, te nem vagy nekem közömbös. Nem tudom, mit érzek most, de tudom, hogy mást, mint amit eddig éreztem. Te megmozgattál bennem valamit, amitől szokatlan érzések férkőztek belém…- nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot, mert megpuszilt. - Ezt miért? –kérdeztem.

- Mert nekem még senki nem mondott ilyet, és te sem vagy nekem közömbös. Nem így akartam elmondani, de… - most én avatkoztam közbe és megcsókoltam. Először ledermedt, de utána viszonozta. Azok a csókok! Mennyeiek voltak! Mikor szétváltunk, ő értetlenül nézett rám, de utána elmosolyodott, és adott egy mini csókot. 

- Én… Most… Elmennék fürödni- mondta és rohant a fürdőbe a cuccaival. Aranyos mikor zavarban van. Kimentem a szobájából, de mielőtt kiléptem volna, megláttam egy füzetet, amiben az ő írása szerepelt. Először furán néztem a sorokat, de miután lapoztam, láttam, hogy le is kottázta. Wáo! Kata dalokat ír, és még tetszik is. Gyorsan felkaptam a füzetet és kimentem a szobájából. El kell olvasnom a többit is, de a fiúnk nem mutatom meg. Lehet, hogy csúnya dolog belenézni más tulajdonába, de így legalább jobban megismerhetem. Kinyitottam és tovább olvastam. Láttam, hogy vannak benne történetek és még versek is. Az egyik vers rólam szólt. Mikor elolvastam ledermedtem. Nem gondoltam volna, hogy ezt élte át ,míg én Barbival voltam.