2013. augusztus 17., szombat

15. rész

A Mentorok Házában már majdnem mindenki énekelt. Volt, aki vidáman, volt, aki szomorúan jött ki. Most én következtem. Nem érzem azt, hogy jól sikerülne, hiszen az állítólagos mostohatesóm a mentorom segédje a csapattársaival együtt. Nekem meg pont a Moments-et kellett választanom. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Mikor beértem egy rövid párbeszéd vette kezdetét:
- Szia!- köszöntek egyszerre. Ez ijesztő!
- Sziasztok!- köszöntem remegve.
- Izgulsz? –kérdezte a mentorom.
- Hát eléggé.
- Mit fogsz énekelni?
- One Direction-től a Moments-et - mondtam félve. A fiúk elmosolyodtak,de én nem néztem a szemükbe ,főként nem Zayn-ébe.
- Hát akkor halljuk! – szólalt meg Louis Walsh. Elkezdődött a zongora. Már rég be kellett volna lépnem. Mindenki furán nézett rám. Egyszer csak kifutottam „sajnálom” keretében valahova. Pár pillanat múlva arra lettem figyelmes, hogy Harry letérdel elém.
- Hé! Mi a baj? Miért futottál ki?
- Csak..Tudod….-kezdtem volna el a mondanivalóm.
- Tudjuk, hogy Zayn a tesód. Bármennyire is fura ez, de nem haragudhatsz rá ezért. Figyelj,- nézett a gyönyörű zöld szemeivel a szemembe - csak énekeld el a dalt, és majd megbeszélitek ezt később oké, mert ő szeret téged, és azt akarja, hogy ne legyetek haragban- folytatta, de én mintha nem i figyeltem volna, csak néztem a szemét. Említettem már, hogy totál bele vagyok zúgva Harry-be? Igazából Zayn is tetszett, de mivel a tesóm, ezért már nem érdekel úgy.
- Hahó! Kata! Hol járkálsz?- kérdezte nevetve Harry. Ezek szerint még beszélt hozzám.
- B-bocsi, itt vagyok. M-mit mondtál az előbb?- kérdeztem dadogva.
- Csak annyit,hogy menjünk vissza,mert Louis még mindig meg szeretne hallgatni.
- Oké, de miért nem Zayn jött utánam?
- Azért, mert attól félt, hogy nem hallgatnád meg, és csak rosszabb lenne helyzet.
- Hát félig igaza volt-mondtam és már vissza is értünk a mentoromhoz.


- Jobban vagy?- kérdezte Louis. Látszott rajta, hogy elég dühös. Hát ennyit arról,hogy bekerülök az élőshow-ba.

- Igen –feleltem és azonnal felcsendültek az első hangok. Elkezdtem énekelni. Az elején elég hamis voltam, sőt a dal végéig is, de legalább elénekeltem és egész végig Harry szemébe néztem.
 Lehet, hogy e miatt voltam hamis, de nem baj. Ezen is túl vagyok. a dal végén megköszönték,és mentem utamra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése