20.rész

Az élő show zseniális volt. Igaz, megint párbajoztam, de a zsűri sem értette miért, hiszen én tetszettem nekik a legjobban. A fiúk hiperszuperüberkirályak voltak. Én végig táncoltam és énekeltem az egész dalt.

Már végre ott vagyunk a filmstúdióban, persze Harry elhozta Cicababát is. Szokás szerint talpig rózsaszínbe volt öltöztetve.

-Na jó, akkor sziasztok. Kezdjük a próbát, mert már így is nagy csúszásban vagyunk. Az első, amit elpróbálunk,a 12.jelenet -ből az első csók. Kata. Harry kérlek, menjetek a helyetekre!-Göndörke még váltott egy gyors csókot barátnőjével, és odament a helyére. - Ok, szóval 12.jelenet, első csapó. Mehet!- fejezte be, és elkezdődött a jelenet.

Épp mentem fel a lépcsőn, amikor majdnem leestem róla, csak hogy valaki megfogott hátulról.

- Óvatosabban! –mondja Harry.

- Ok. Köszi, hogy nem hagytad, hogy leesek és összetörjem magam - mosolygok. – Most elengedsz?

- Nem. Felviszlek, még mielőtt megint elesnél. Olyan szerencsétlen vagy.

- Fel tudok egyedül is menni, és nem vagyok az!

- De hogy nem-azzal a lendülettel felkap karjaiba és úgy visz tovább.

- Oké, most már lerakhatsz!- mondom már az úti célunknál.

- Jó!- lerak, de nem enged el.

- Olyan szép szemeid vannak! –mondom ki. Erre ő furán néz rám, de mosolyog. - Vagy is….

- Neked is!- mondja, és közelebb hajol hozzám. Úristen! Erre várok már mióta! És megcsókol!

Volna!

- Ezt nem engedhetem!- kiabálta fel valaki, mire Harry úgy megijedt, hogy szó szerint elengedett és elestem.

- Aúúúú! - mondtam, mert nagyon fájt a hátam. - Most miért kell közbeszólnod!-kérdeztem.

- Mert nem engedhetem, hogy a barátom megcsaljon. Veled! Aki egy ilyen semmirekellő!

- Hé hé hé! Barbi! Sosem csalnálak meg! Ez csak egy film,amibe nem történnek igazi csókok. Ok?- kérdezte Harry.

 - Persze! –mondta szomorúan Miss. Rózsaszín.

- Akkor az egészet előröl. Kata, kelj fel a földről!- kiabálta Kristóf.

 - Hidd el, ha feltudnék, már rég megtettem volna!-mondtam.

 -Jajj! Jól vagy? Sajnálom! –vett észre végre Harry.

- Persze, csak segítenél?- kérdzetem.

- Persze -és felsegített.

-Jó, akkor 12. jelenet 2.csapó. Mehet!- kiáltotta Kristóf.

Még vagy elpróbáltuk húszszor, mert Barbika, mindig közbe szólt. Végül ki lett küldve,amit nagy hiszti követett. Ő sértéseket vágott hozzám, Harry pedig kifogásolta a kiküldést. Végül még is ki kellett mennie,így Harry mérges maradt, és nem tudtuk megcsinálni.

 - Ezt nem hiszem el!  Ennyit nem lehet rátok bízni, hogy egy kis jelenetet megcsináljatok! - ordibálta, a rendező.

- Nyugi Kristóf! –nyugtattam le. Ezek után hazaküldött minket, és holnap mehetünk vissza.

- Hát ez vicces volt! –állapította meg Louis.

- Nem, egyáltalán nem volt vicces. Ez szégyen, hogy ne tudtuk megcsinálni-mondtam.

- Az! –értett egyet velem Hazza.

- De ugye tudod, hogy ki miatt?

- Igen. Szakítanom kéne vele. –mondta, én meg azt hittem elájulok. Ez az a mondat, amit már az óta várok, mióta barátnője van,de nem akarom,hogy szomorú legyen.

- Harry, erre semmi szükség -mondtam ki.

*Harry szemszöge *

Amikor Kata ezt kimondta, elszomorodtam, mert most ár tudom, semmit nem érez irántam. Átöleltem és adtam egy puszit az arcára, mert végül is nem akarja, hogy szomorú legyek, pedig pont ő utálta őt a legjobban.

- Ezt miért kaptam? –kérdezte.

- Mert olyan kedves vagy velem, pedig tökre elhanyagoltalak. - mondtam, mire viszonozta a tettem. 

19.rész

Sziasztok! Köszönöm a  kommentet Fanninak! Meg is hoztam az új részt. Remélem tetszeni fog!

Mikor ezt kimondta, azt hittem nyakon vágom. Azt hittem, ez egy testvéri nap lesz, erre meg kapcsolódik hozzánk Barbie és Ken. Az utunk először a csodálatos London Eye-hoz vezetett. Igaz már voltam itt, de a tesómmal mégis csak jobb élmény. A fiúk elintézték, hogy mi egy külön „kapszulában” legyünk, úgyhogy el kellett viselnem a szerelmes párt. Egész végig csókolgatták, meg ölelgették egymást. Nagyon rossz volt nézni. A legtetején, hirtelen megállt az óriáskerék, amit szerintem Harry előre megbeszélt a pénztárossal. Ami különös volt, hogy rajtunk kívül senki nem volt az óriáskerekűn, csak mi.

- Barbi, ne félj, én vigyázok rád! Itt vagyok melletted! Nyugi!- mondta Harry a barátnőjének.

- De.. De… De magasan vagyunk! Én félek! Ki fogunk esni!!!! – sikította a szőkeség.

- Te hülye vagy! Hogy esnénk ki innen?- kérdeztem elég bunkón.

- Most miért kell beleszólnod? Senki nem kérte, hogy gyere velünk!- mondta, én meg azt hittem leütöm.

- Mi van? Mi Zayn-nel ezt egy tesós napra terveztük erre ti, Göndörkével idejöttök, és elrontjátok a napomat-kiabáltam.

*Harry szemszöge*

Direkt megkértem a pénztárost, hogy állítsa le, és, hogy ne engedjen fel senkit a „járműre”.A tervem az lett volna, hogy adok Barbinak egy ékszert,ami nekem nagyon tetszik,és szerintem neki is tetszene. Erre nem tudom odaadni, mert a Kata már megint elkezdte Őt piszkálni, ezért adtam egy jelet,hogy indulhat tovább az óriáskerék. A veszekedésé tovább folytatódott. Nem tudom mi ütött Katába az utóbbi napokban, de egyre ellenszenvesebb. Az tény, hogy kezdek hozzá egy kicsit vonzódni, de ő biztos nem érez úgy irántam, mint én ő iránta. Amúgy is Zayn nagyon nem örül neki. Mikor kifaggatott, nagyon kiakadt, és szépen szólva a tudtomra adata, hogy ne érjek a húgához.

- Végre elindultunk!- kiáltotta a Kedvesem, és utána megcsókolt.

- Ja, végre!- morogta Kata.

 Mikor leértünk bő negyed óra alatt, Kata azonnal elment, Zayn pedig utána.  Mi még megettünk Barbival egy fagyit, aztán még mentünk ide-oda.

- Harry! Harry!  Mióta van barátnőd?

- Hogy hívják?

- Hol ismerkedtetek meg?- kérdezték a riporterek. A francba! Nem volt rajtam álruha. A kérdéseket figyelmen kívül hagyva, és Barbit magam után húzva stoppoltunk egy taxit és mentünk haza. Hát ennyit a közösen töltött napunkról.

*Kata szemszöge*

  

Ahogy leért az óriáskerék elkezdtem hazafutni. Ez volt életem legrosszabb napja. Látni azt, hogy a fiú, aki tetszik nekem más lánnyal  csókolózik,aki meg sem érdemelné ezt a fiút szörnyű. 

Egyszer csak Zayn kiáltott utánam: - Kata, állj már meg!- teljesítettem a kérését és megálltam.

- Na, végre!- mondta lihegve. –De gyors vagy!- mosolygott. . Miért futottál el? Vagy mi van? –kérdezte.

- Zayn, én nem bírom ezt nézni. Utálok élni. Tudod milyen rossz azt látni, hogy ez a lány kihasználja Harry-t és Ő ezt észre sem veszi?- kérdeztem sírva.

- Figyelj, én nem akarok ebbe beleszólni, de tudod, hogy nem örülnék neki, ha összejönnétek. De e miatt ne szomorkodj! Elmegyünk fagyizni? –kérdezte.

- Nem megy .Haza kell mennem utána a stúdióba készülődni. Holnap pedig ugye a filmezés veletek –mosolyogtam el a végét, mert akkor Harry közelében lehetek.

- Hát jó, akkor majd találkozunk. Vagyis már ma is fogunk, mert mi vagyunk a sztárvendégek- fejezte be. Na, igen a Best Song Ever-t fogják előadni. J

18. rész

A gyakorlás egész jól sikerült, kivéve azt, hogy Louis olyan kritikákat vágott a fejemhez,ami nem túlzottan esett jól. De hát, ezekből tanul az ember. Az élő show-ban Avril Lavigne-től a Wish You Were Here-t fogom előadni.

Mikor visszaértem a Direction Házba, Harry már nem ült a kanapén, de Zayn már hazaérkezett.

- Szia Zayn, milyen volt Perrie-vel? –kérdeztem.

- Szia! Nagyon jó volt végre kettesben lenni vele egy nyugodt étteremben, ami csak nekünk volt lefoglalva- mesélte boldogan.

- Óh, ez olyan cuki, és romantikus! Örülök, hogy ő a barátnőd és nem egy ribanc.

- Én is örülök, hogy megismerhettem. Amúgy Kata! Lenne kedved holnap egy tesós napot tartani? Mert akkor elmehetnénk egy csomó helyre, például, amit még nem láttál, és meg akarod nézni. Persze csak Londonon belül- tette hozzá.

-  Persze! Hánykor?

- 10 órára gondoltam, mert az nincs se túl korán, és sok idő tudunk együtt tölteni.

- OK. Nekem megfelel, de este X-Factor van. Zayn! Nem láttad Harry-t? – kérdeztem kíváncsian.

- Mikor hazaértem beszéltem vele, és utána elment, pedig nem is mondtam olyat, amitől megbántódhatott volna, és addigra végzünk.

- OK. Akkor majd hazajön. Felmegyek a szobámba- mondtam és felszaladtam a lépcsőn, persze majdnem elestem, és Zayn utánam kiabálta, hogy „Óvatosabban”!

*Másnap*

Miután az ébresztő, felébresztett 9-kor, lementem a konyhába reggelizni, nagy meglepetés ért. Harry mellett egy szőke, Barbie babának kinéző, cicababa ült, és nagyon falták… egymást.

- Jó reggelt!- köszöntem viszonylag boldogan.

- Jó reggelt Hétalvó Királykisasszony! –mondta mosolyogva Niall.

- Szia, Húgi!- köszönt Zayn. A többiek is odavágtak valami köszönést, én pedig csináltam magamnak reggelit.

- Nekem is csinálsz?- kérdezte Niall.

- Ha nem köszönsz nekem legközelebb így, és kapok tőled egy Irish puszit- mondtam neki a feltételt!

-OK. De akkor kapok? - értetlenkedett.

- Igen kapsz- mondtam nevetve. Mikor kész lett a plusz 6 (!) szendvics, leültem Niall mellé, és odaadtam neki. Mivel, elfelejtette az egyik feltételt, ezért duzzogva elvettem tőle a maradékot, amire értetlenül nézett rám. Odanyújtottam hozzá az arcom és mutattam mit csináljon. Vette a célzást, és adott egy puszit, mire én visszaadtam neki a reggelijét.

- Ez milyen cuki volt, hogy nyomul a kis szöszire. Előre szólok, hogy nincs esélyed nála! –mondta nyávogós hangon Harry barátnője (?), mire én értetlenül néztem rá.

- Mi? Niall csak az egyik legjobb barátom itt a házban, és ha valami csoda folytán többet éreznék iránta, és ő is viszonozná és járnánk, akkor én legalább nem a pénze miatt buknék rá, mint te Harry-re!-mondtam egyre hangosabban.

- Kata, beszélhetnénk egy percre?- kérdezte Harry elég mérgesen.

- Persze! – mondtam ugyanolyan hangon, mint a Pink baba. Kimentem, és vártam, hogy Morci, miért akar velem beszélni.

- Te mégis miért beszélsz vele így? –kérdezte halkan, de mégis hangosan.

- Mégis hogyan?- kérdeztem vissza ezzel az agyát húzva.

- Kata, ne szórakozz velem! Nem beszélhetsz vele így, mert idehozom és ezt hallja. Most mégis mit fog szólni? –kiabálta.

- Harry, te nem figyelsz? Ő kezdte az egészet, azzal, hogy szapul!- kiabáltam már én is, mert nem tudom elhinni, hogy engem hibáztat.

- Hagyd őt békén! –mondta nyugodtabban és visszament a barátnőjéhez. Felmentem a szobámba, felöltöztem,

 és visszamentem a konyhába.

- Zayn! Indulunk?- kérdeztem.

- Persze, csak felveszek egy álruhát!- mondta.

- Jó, de siess, mert minél hamarabb el szeretnék innen szabadulni!- kiabáltam utánam.

- Hová mentek? –kérdezte a hárpia.

- Ahhoz semmi közöd! – vágtam hozzá, mire Harry dühösen nézett rám.

- Csak várost nézni- mondta Göndörke.

- Mi is menjünk! Kérlek! – nyávogta!

- Ok, Barbi, menjünk! Szerintem mehetünk mi is velük- mondta mosolyogva Harry. Szóval Barbi-nak hívják. Illik rá a név!

-  Mondták már, hogy illik rád ez a név? - kérdeztem.

- Nem- válaszolta.

- Kár, pedig ennél jobb nevet is találhattak volna rád- folytattam. Pink baba, csak értetlenül nézett körbe. Szuper, még az esze is a helyén van  J (remélem, érzitek az iróniát Szerk. megjelenítése)

- Mehetünk! - szaladt le a lépcsőn, Zayn.

 - Ok, de csatlakozik hozzánk két ember,ha nem baj - mondtam,és reménykedtem abban hogy azt mondta hogy baj,de nem .

- Nem baj. Gyertek!

17.rész

Sziasztok! Mint látjátok,ez egy  picit hosszabb rész lett! Remélem tetszik!

Ps: Ha tudtok, légyszi, hagyjatok komit a végére.! 


Puszi : Timi

*két héttel később*

Két hét telt el a Mentorok Háza óta. Zayn nem engedte, hogy abba a Hotelba költözzem, ahova a többi döntős is ment, hanem náluk kell laknom. El kell, mondjam, hogy a ház csodálatos volt. Én természetesen a vendégszobát kaptam.  Az első két döntőben mindig kellett párbajoznom, és ami a legrosszabb, hogy a társaimmal, vagyis mindig a lányok közül valakivel. A párbajt mindig én nyertem, de úgy érzem, nem érdemlem meg.

Elkezdtünk egy új filmet forgatni, amiben a fiúk is szerepelnek. Én majd Harry barátnője leszek benne, aminek nagyon örülök, de nem tudom normálisan elmondani a szövegemet, mert ha belenézek azokba a gyönyörű smaragdzöld szemekbe, elolvadok. Igazából Harry-vel nagyon közel kerültünk egymáshoz az utóbbi két hétben. A filmben már megvolt az első csók. Igaz a forgatókönyv szerint véletlenül történt, mert Harry-nek van barátnője. Nekem az azok a pillanatok, (mert miattam többször kellett elpróbálni) voltak életem legjobb pillanatai. Látszott Harry-n is, hogy nagyon feszült, de nem tudom miért, hiszen, mikor egy rajongó azt mondta neki csókolja meg, mert ő lesz neki az első, Harry simán becsukott szemmel megcsókolta. A lényeg az, hogy sok időt töltünk együtt, amit Zayn nem néz jó szemmel, pedig csak beszélgetünk, és Tv- t nézünk egymás mellett. Na, jó, néha elég félreérthető mozdulatokat tesz Harry. Például most is az ölébe húzott és megpuszilt, sőt a szám szélét, én meg totál elpirultam. Próbáltam szabadulni, de nem engedte. Zayn ezt észrevette és azonnal szólt nekem:

-Kata, gyere csak fel! Beszélnünk kell! –a védelmező testvér pff.

- Oké, mindjárt! – válaszoltam. Harry pedig megint megpuszilt ugyanott.

-MOST!- ezt már ordibálva mondta, de Harry még mindig nem engedett el. – Harry, azonnal engedd el a húgomat, vagy elzárom, és soha nem láthatod többet!- kiabált rá, egyik legjobb haverjára. Harry megrémült, és elengedett, de azért egy puszit adott, és várt valamire. Nem tudtam mire vár. Mikor már megmutatta, akkor rájöttem, de nem adtam neki puszit, mert Zay-nek lilult a feje, és nem akartam, hogy ordibáljon, mert utálom, ha valaki ordibál velem. Így, hát szegény Harry- t ott hagyva indultam a bátyám felé. ( Azt el is felejtettem mondani, hogy Zayn-nel is nagyon jó lett a kapcsolatom, igaz mindentől megvéd, sőt mindenkitől (fiúktól), de egyre jobban megismertük egymást, és ennek örülök.) Még mielőtt felértem volna az emeletre, visszanéztem a kanapén ülő fiúra, aki duzzogva nézett egy mesefilmet.

Mikor felértünk a szobájába, becsukta az ajtót, leültünk az ágyra és elkezdett papolni.

- Húgi, én nem akarom, hogy ezt csináljátok Harry-vel. Főként nem azt, hogy összejöjjetek. Mi van köztetek? És az igazságot mondd!- mondta teljesen nyugodtan, amin meglepődtem, mert kb. két perccel ezelőtt még szinte lila fejjel állt lent a nappaliban.

- Bátyus. Nincs közünk semmi, csak barátok vagyunk. Bár,- itt az engem faggató fiú összerendült- én… szóval… nekem totál tetszik. Sőt, szerintem szerelmes vagyok belé, bár ezt még nem tudom eldönteni. – fejeztem be a „vallomásomat”.

- Értem, ennek nem túlzottan örülök, mármint a tetszik/szerelmes vagyok belé résznek. Majd egy kicsivel később beszélek Harry-vel is, de majd csak akkor, ha már feldolgoztam a hallottakat, hogy meg ne tudja tőlem. –mondta el picit, ha lehet így mondani sokkolva, hisz még is a most nem rég megismert drága hugicájának tetszik a szívtipró, „mindenkitlefektetekmindenlányazenyémleszagyönyörűszépzöldszemeimmiatt” Harry Styles.

Mikor lementük a lépcsőn az emlegetett szamár még mindig ott ült a kanapén, épp Jonas Brothers-t (?) nézve. Leültem mellé, de ő arrább húzódott. Pár perc gondolkodás után rájöttem mi lehet a baja így hát megadtam neki a kért pusziját a szájához közel. A cselekedetem után Zayn krákogott egyet, Harry pedig még mindig rám sem hederítve nézte a volt kedvenc fiúbandám sorozatát. Azt hiszem haragszik rám. DE MIÉRT? De lehet,hogy csak durci-murci. Tudjátok, eléggé törékeny és sértődékeny típus. Na, mindegy. Majd abbahagyja.

- Elmentem Perrie-vel, mert végre tudunk találkozni. Sziasztok!- köszönt el Zayn tőlünk.

Perrie

- Szia!– köszöntem el én is tőle,de valami eszembe jutott. - Zayn, várj egy picit!- kiabáltam utána- Mikor találkozhatok a jövendőbeli sógornőmmel?- kérdeztem tőle. Ugyanis Zayn eljegyezte Perrie-t. <3

- Nem sokára,és ne hívd így! -mondta.

-De miért? Hisz a sógornőm lesz.

- Igen tudom, de mindegy. Mennem kell, mert elkések. Puszi!- és elment.

Mivel Harry továbbra sem vett rólam tudomást, így felmentem szobámba, átöltöztem, hisz holnap lesz a harmadik élő show és el kell mennem Louis-hoz gyakorolni.

Még több Perrie:

1.

2.

3.

4. smink nélkül

5. Zayn és Perrie(1.)

6. Zayn és Perrie (2)

7. Zayn a Perrie-s hennájával,ami az ő rajzolt és ennek a mintájáta lett

16. rész

Sziasztok. Bocsi a késésért! De most itt a rész. Nem lett valami jó szerintem. 

Ui: A részeket szombatonként,vagy esetleg vasárnaponként fogom hozni.

Ui2: Gratulálok Zayn-nek és Perrie-nek az eljegyzéshez. Ez a legjobb hír amit valaha hallottam.

Ui3 : Itt a kiszivárgott daluk,amit összeraktak 2x szóval,nem az egész dal,Csak egy kis részlet. ( aki még nem hallotta volna)

*másnap*

Végre, ma fogom megtudni, hogy bejutok-e az élő show-ba, vagy nem. Remélem igen,de erre sok esélyem nincs.  Már itt ülök ben Louis-nál.

- Szia, Kata! – köszön Louis.

- Hello! – köszönök.

- Mint már tudod, most fog kiderülni, továbbjutsz-e vagy sem. Nekem olyan emberek kellenek, akikkel nyerni lehet, és a végsőkig tudom vinni, és még híresek is lehetnek. Te vagy itt a legfiatalabb. Te nagyon tehetséges kislány vagy…. ,

- Chh kislány-gondoltam magamban - de nekem olyan emberek kellenek, akik a bármilyen gondjaikat nem mutatják ki annyira, hogy egy produkció kárára menjen.  Sajnálom, Kata – hatásszünet

- Ne,ne,ne, ez már rosszul kezdődik-gondoltam a legrosszabbakra.

- de nem csak a filmezés miatt kell itt maradnod, hanem mert sikerült!  Viszlek magammal az élő show-ba! –fejezte be.

- MI? Áááááááá!-sikítottam fel és megöleltem Louis-t. -Köszönöm!-mondtam már az örömtől sírva

- Megérdemelted! Nincs mit!

Mikor kimentem beszélgettem Dermot-tal és  először Zayn-t hívtam fel,mivel nem beszéltünk a „megtudtamhogyzaynatesóm” eset óta. Kicsöng. Kicsöng. Már jó sokat csöngött,és végül felvette.

- Halló!-szólt bele Zayn.

- Szia, Zayn, Kata vagyok. Először is bocsánat a kitörésemért, másodszor pedig bekerültem az élő show-ba!- a végén már kiabáltam. A túlsó vonalról semmi válasz, már megnéztem a telefont, és számolja a perceket, szóval még hívásban vagyok. Hirtelen 5 üvöltő hangot hallok:

- Ez az !!!! 

- Gratulálunk! –mondja Zayn. – És nem haragszom.

- Köszönöm! Sziasztok!- köszöntem el, mert még mást is fel kellene hívnom.

Miután felhívtam anyut, Fannit és Izát (természetesen mindenki sikítozva fogadta) visszamentem a szállásra és holnap indulunk vissza Londonba, hogy elkezdjünk gyakorolni az első döntőre.

15. rész

A Mentorok Házában már majdnem mindenki énekelt. Volt, aki vidáman, volt, aki szomorúan jött ki. Most én következtem. Nem érzem azt, hogy jól sikerülne, hiszen az állítólagos mostohatesóm a mentorom segédje a csapattársaival együtt. Nekem meg pont a Moments-et kellett választanom. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Mikor beértem egy rövid párbeszéd vette kezdetét:

- Szia!- köszöntek egyszerre. Ez ijesztő!

- Sziasztok!- köszöntem remegve.

- Izgulsz? –kérdezte a mentorom.

- Hát eléggé.

- Mit fogsz énekelni?

- One Direction-től a Moments-et - mondtam félve. A fiúk elmosolyodtak,de én nem néztem a szemükbe ,főként nem Zayn-ébe.

- Hát akkor halljuk! – szólalt meg Louis Walsh. Elkezdődött a zongora. Már rég be kellett volna lépnem. Mindenki furán nézett rám. Egyszer csak kifutottam „sajnálom” keretében valahova. Pár pillanat múlva arra lettem figyelmes, hogy Harry letérdel elém.

- Hé! Mi a baj? Miért futottál ki?

- Csak..Tudod….-kezdtem volna el a mondanivalóm.

- Tudjuk, hogy Zayn a tesód. Bármennyire is fura ez, de nem haragudhatsz rá ezért. Figyelj,- nézett a gyönyörű zöld szemeivel a szemembe - csak énekeld el a dalt, és majd megbeszélitek ezt később oké, mert ő szeret téged, és azt akarja, hogy ne legyetek haragban- folytatta, de én mintha nem i figyeltem volna, csak néztem a szemét. Említettem már, hogy totál bele vagyok zúgva Harry-be? Igazából Zayn is tetszett, de mivel a tesóm, ezért már nem érdekel úgy.

- Hahó! Kata! Hol járkálsz?- kérdezte nevetve Harry. Ezek szerint még beszélt hozzám.

- B-bocsi, itt vagyok. M-mit mondtál az előbb?- kérdeztem dadogva.

- Csak annyit,hogy menjünk vissza,mert Louis még mindig meg szeretne hallgatni.

- Oké, de miért nem Zayn jött utánam?

- Azért, mert attól félt, hogy nem hallgatnád meg, és csak rosszabb lenne helyzet.

- Hát félig igaza volt-mondtam és már vissza is értünk a mentoromhoz.

- Jobban vagy?- kérdezte Louis. Látszott rajta, hogy elég dühös. Hát ennyit arról,hogy bekerülök az élőshow-ba.

- Igen –feleltem és azonnal felcsendültek az első hangok. Elkezdtem énekelni. Az elején elég hamis voltam, sőt a dal végéig is, de legalább elénekeltem és egész végig Harry szemébe néztem.

 Lehet, hogy e miatt voltam hamis, de nem baj. Ezen is túl vagyok. a dal végén megköszönték,és mentem utamra.

14.rész

Bocsi a sok késésért! :( 

Louis Walsh. Megmondom őszintén nagyon örültem neki, mivel ő mondott nekem egyedül nemet. Elmondta, hogy tőlünk lesz a nyertes, és hogy a Mentorok Házához, Kréta szigetére fogunk utazni.

Mikor hazaértem megint ott találtam Zayn-t, aki anyu mellett ült. Gondolom most lesz a pillanat, hogy elmondják mi az a titok.

-       Kincsem, már meg is jöttél? Gratulálok!!!

-                 Köszi, anyu, de elmondjátok mi az a nagy titok, mert már nem tudnám tovább húzni a majdot.

-                 Persze. Szóval, mikor Zayn még kicsi volt az apjuk egy időre otthagyta őket. Akkor találkoztunk és… - nagy levegő- sokat ittunk egy buliban és megtörtént köztünk az a dolog.

-                 Anya a lényegre! Légy szíves!- vágtam közbe, mert nem volt kedvem végighallgatni a részleteket.

-                 OK. Szóval, nem védekeztünk és – egy kis szünet- Zayn a mostohatesód.

-                 Hogy mondod?- kérdeztem.

-                 A testvéred vagyok. Ha nem is vér szerinti, de a testvéred- mondta Zayn.

Nem tudtam erre, hogy reagálni, csak felfutottam a lépcsőn és becsapva magam után a szobám ajtaját az ágyamra ugrottam és bőgtem. - Miért? Miért nem lehetett nekem ezt mondani,mielőtt megtudom ki az a One Direction és elkezd tetszeni a tesóm ? - Ezekkel a gondolatokkal elvoltam úgy fél ót és utána jöttem rá. Basszus össze kéne pakolnom, mert holnap indulunk Krétára. Mikor kész lettem valaki kopogott az ajtómon.

-                 Bárki is az, most nem akarok senkivel sem beszélni. Sajnálom! –kiabáltam ki.

*Másnap, már Krétán

Már mindenki megérkezett. Már csak Louis-ra vártunk. Egyszer csak ő sétál le a nagy palotaszerű épület lépcsőjén.

-                 Köszöntelek titeket itt. Mint tudjátok ez már a Mentorok Háza, innen lehet bejutni a döntőbe. Itt nagyon jól kell teljesítenetek, mert akinek a produkciója nem tetszik, vagy többre is képes az lehet, hogy nem jut tovább! Ahhoz, hogy kiválasszam a döntősöket hoztam magammal segítséget. Fogadjátok sok szeretettel az egykori X- Factor harmadik helyezettjét a(z) One Direction-t -mondta. Csak álltam ott min egy hülye gyerek. Más esetben örültem volna nekik, de most?